Az élet egy vadállat, gondolhatnánk, Fatih Akin német rendező filmjeit látva. Egy megszelídíthetetlen, kiszámíthatatlan lény, akinek a mozgását, viselkedését a legteljesebb nyugalmi állapotban is éberen figyelni kell, mert talán akkor a legveszélyesebb, de ehhez a szeszélyes lényhez akkor is ragaszkodunk, ha már minden veszni látszik.
Már a Fallal szemben című drámája is jelezte, nem akármilyen rendezővel van dolgunk. Mind látványvilágában, mind a történetmesélésben- és vezetésben egy nagyon dinamikus és következetes filmkészítő Akin, aki alkotásában elmegy a legvégsőkig, vagyis a falig.
A Soul Kitchen című legújabb filmje romantikus vígjáték, így a megnyugtató vég felől már biztosak lehetünk, de addig még igencsak rögös Zinos Kazantsakis sorsa. A rendező most egy görög fiatalember életének egy szeletét meséli el, aki Hamburgban él, és ott vezeti egy kimustrált üzemben Soul Kitchen névre hallgató vendéglátó egységét, amelynek konyhája a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető ételek előállítására alkalmas helyiségnek. Ez viszont egy cseppet sem zavarja, sem őt, sem a betérő vendégeket, mert mindenki azt kapja, amit vár, Zinos a pénzét, a betérők pedig a hűtőláda egyforma, de megbízható ízeit pizza, virsli, hal formájában. De ahogy az életben lenni szokott, a sors kiszámíthatatlan, így az éttermi idill is borul, mert kincsére szemet vetett a kapitalizmus tőkéje, majd a német KÖJÁL és az APEH is összecsapja kezeit Zinos pimaszsága láttán, aki szerint nincs abban semmi rossz, hogy ő a rendszeren kívül is olyan jól elvan adófizetés, egészségbiztosítás és rozsdamentes acéllábas nélkül. Helyzetét még inkább súlyosbítja, hogy nagyon jószívű és nagyon szerelmes.
A török származású német rendező most nem a kulturális, vallási ellentétek, és az azokból származó konfliktusok mentén gondolkodott, hanem azt mutatta be, ami közös a befogadók és a bevándorlók között. És ez a boldogulás vágya abban a struktúrában, amit a pénz mozgat, illetve manipulál. Vannak, akik kicsiben játszanak, mint hősünk testvére, Iliász, és vannak, aki gátlástalanul emelik a tétet, mint Zinos egykori osztálytársa, Neumann.
A rendező szereti a minél több, váratlan fordulatokban bővelkedő történetmesélést, amely a figurákat, az eseményeket többszörös és szokatlan fénytörésben képes megmutatni. A film közepe táján a főhőssel együtt csak lebegünk egy légüres térben, és tanácstalanul szemlélődünk, hogy most merre tovább. Aztán újfent meglódulnak az események, hogy a film kétharmadánál még siralmasabb helyzetben lássuk őt, mint a kezdő kockákon. Innen szép célba találni, gondoljuk, és a rendezőnek ez csont nélkül sikerül. Vagyis következetesen helyezett el a történetben látszólag jelentéktelen dramaturgiai patronokat, amelyek a történet végén a kellő időben nemcsak látványosan, de hihetően is robbantak. Külön érdeme a filmnek, hogy nem csúszik bele a ma oly divatos alpáriságba. A téma pedig több ponton is csábít, de Akin még csak meg sem rezdül, és szellemesen kerüli ki ezeket a csapdákat. Így a dialógusok is feszesek, poénosak és sosem öncélúak.
Helyzet- és jellemkomikumban is erős a film, amely a jó forgatókönyvön túl a remek színészi játéknak is köszönhető. A Zinost alakító Adam Bousdoukos színész, aki egyben az egyik írója is a filmnek, szeretni valóan hozza a görög fiú figuráját, akinek két nagy "hibája" van, hogy nagyon jószívű és nagyon szerelmes. A testvérét, a piti tolvaj Iliászt formáló Moritz Bleibtreu, aki mögött jelentős filmek és alkotások vannak már, tökéletes görög link. Gryllus Dorka fizioterepauta mellékszerepe közel sem mellékes, és színészi játéka természetesen illeszkedik ebbe a multikulti történetbe. És feltűnik a séf, ha nem is nagy, de mindenképpen fontos szerepében a Fallal szemben főszereplője, Birol Ünel aki körül most is izzik a levegő, és én nem is tudnék hirtelen olyan színész mondani, aki intenzitásban felülmúlná őt.
Az életben mindenki célra tart, de csak kevesen jutnak el a közelébe, még kevesebben szakítják át a célszalagot, de akit tehetsége és szerencséje mellett az a pici, szürreális valami is segíti, amit léleknek nevezünk, Fatih Akin szerint ő az igazi győztes.
10/10 pont
