Roland Emmerich saját bevallása szerint egy rendkívül humánus rendező, aki még a vér látványától is irtózik. Ehhez képest filmjeiben emberek millióit pusztítja el, de a 2012-ben már nem érte be ennyivel. Gátlástalan katasztrófa-orgiájában az egész emberiséget elvérezteti a világ végén, és csak néhányaknak lesz esélyük a túlélésre, és az emberi faj megmentésére. Hollywood a vásznon tombol!
Látványorgia
A Sony stúdió nem garasoskodott. Az amúgy sem olcsó mozijairól ismert rendezőnek 260 millió dollárt bocsátott a rendelkezésére, hogy ránk szabadítsa az apokalipszist olyan formában, ahogyan azt még nem láthattuk. Persze vulkánkitörésekről, földrengésekről és szökőárakról is jócskán készültek már mozifilmek, de Emmerich úgy érezte, hogy mindenből tud többet és nagyobbat nyújtani, és a képsorokat látva tényleg igaza volt. Tengerbe becsúszó városok, a föld alá temetődő felhőkarcolók és tűzgolyókat szóró vulkánok okoznak maradandó vizuális élményeket a nézőknek, és rendezőnk ezúttal arra is ügyelt, hogy New York elpusztulása helyett más helyszínek romba döntésével szórakoztasson bennünket, hiszen a Nagy Almát oly sokszor rombolta már porig. Egyedül azon csodálkozunk, hogy a gigászi költségvetés ellenére a filmet nem láthatjuk 3D változatban is (ez nem csak Magyarországon van így), ami annak köszönhető, hogy a direktor nem tartja elég kiforrottnak a technológiát, és jobbnak látta a filmet hagyományos módon leforgatni.
A logika kidobandó
A jól bevált recept alapján Emmerich egy családot állít a középpontba, hogy legyen azonosulási pontunk, így a csemetéiért aggódó apukával végig együtt izgulhatunk. Sajnos azonban a világ lerombolása közben némi könnyfacsarásért cserébe lemondtak a cselekmény logikájáról, és a sok-sok könnyes elbúcsúzás között olyan nevetséges dolgokat kapunk, mint a zuhanó metrószerelvények közt átszálló repülőgép, a katasztrófahelyzetben is bármikor könnyedén használható mobiltelefonok vagy az utolsó pillanatban emberséget mutató elnökök. A természeti katasztrófákat rendezőnk úgy ábrázolja, mint valami autós üldözéseket, tehát mindig van menekülési útvonal, és ezek mindig a szereplőink mögül érkeznek. Ha hőseinknek meg kell állnia, természetesen a katasztrófa is visszavesz egy kicsit, hogy legyen idő elvégezni a feladataikat.
Summa
Roland Emmerich sosem a mértékletességéről volt híres, és ezúttal a Holnapután látványvilágára is rátesz egy lapáttal, de ha a moziban izgalmakat, logikus történetvezetést vagy reálisan cselekvő szereplőket akarunk látni, a 2012 nem a mi filmünk. Bár elsőrangú színészekkel (John Cusack, Woody Harrelson, Thandie Newton...) dolgozott, ők most csak statisztálhatnak a CGI-varázslathoz, amitől látványosabbat idén maximum az Avatarban láthatunk majd.
Kinek ajánljuk?
- Aki imádja az Emmerich életművet.
- Aki a moziban megelégszik a vizuális táplálékkal, az agyát pedig szereti takarékon tartani.
- Aki szeretne élvezkedni pár milliárd ember elpusztulásának látványán.
Kinek nem?
- Aki nehezen bírja, ha görcsösen meg akarják könnyeztetni.
- Akinek már a Holnapután is sok volt.
- Örök naivaknak és optimistáknak.
5/10
