Sas Tamás ezúttal háromszereplős, hármasegységben zajló, erős kamaradrámát rendezett. Az operatőr Sas Tamás sem kerekedett felül a rendezőn, pedig a borongós, kora őszi Balaton csábító lehetett volna.
Nagytotálok és a nyugodtan fodrozódó, enyhén remegő vízfelszínt mutató balatoni - tengeresen fényképezett - tájképek alkotják a film két legjellemzőbb beállítását. Sas Tamás operatőre, rendezője és még társ-producere is a filmnek, amelyet már három éve is leforgathatott volna, ha az időjárás, azután meg az egyeztetési bonyodalmak közbe nem szólnak. Ezt szinte bocsánatkérősen nyilatkozta a sajtóvetítés után arra a kérdésre, hogy hogy lehet, hogy három alkotásban is érdekelt az idei szemlén, kettő közülük versenyben fut. A Sas pályáját leginkább meghatározó Presszóra visszatekinteni, esetleg a másik versenyfilmjére utalni csak annyiban érdemes itt, hogy a vitorláson történő dolgokat (mint elmondta, végig kézből filmezve) elegánsan, némi artisztikussággal vezetett kamerából látjuk viszont.
Nyilvánvalóan nagyon fontos volt a rendezőnek ez a film, amelyben az adott szűk, tulajdonképpen zárt térben a szereplők lelki, családi és érzelmi életének szálai fokozatosan bontakoznak ki. Képalkotási filozófiája most is a belsőre koncentrál, a kinagyított részletek mindig a belső cselekményt viszik előre. A lineárisan futó cselekmény egyre mélyebbre merít a múltnak kútjában, de hála az erős párbeszédeknek, alig kell flashback-el élnie, amikor a család életét mind a mai napig meghatározó tragédia kulcsmotívumát idézi fel.
A forgatókönyvíró Csikesz Judit igen sok fordulatot "pakolt bele" a cselekménybe. Az alapszituáció az, hogy a huszonéves lány nővérével és barátnőjével hajózik ki a Balatonra a családi vitorlással, amely annyira új, hogy még meg sincs keresztelve. Charon ladikja, javasolja egy ponton az idősebb nővér, Ancsa, akiről hamar kiderülnek morbid hajlamai. A nővérek viszonyát, akik között 13 év van, egymáshoz és apjukhoz súlyosan megterheli az a húsz évvel ezelőtti tragédia, amelyben anyjuk meghalt. Lehorgonyzás után a húg unaloműző asszociatív játékokat javasol, amelyet persze a nővér csípős nyelve rögtön kihasznál, és beindul a veszélyes örvény, amelyet az öniróniára ugyanannyira, mint szerettei marcangolására hajlamos Ancsa hajt egyre szédültebben. ?Egy kis pszichodráma? - mondja ironikusan egy ponton Ancsa, amikor már sebeket is ejtettek egymáson. Ez az örvény a film játékidejének egész pontosan a felénél leáll, és a fordulat után a drámai szituáció változik.
Bárdolatlanság volna bármit a thriller eszközeivel is élő film cselekményéből ezen a ponton túl elmondani. Annyit érdemes összegzésképpen megjegyezni, hogy a három nő mozgása, pszichodinamakailag minden lehetséges alakzatot felvesz, egymás után derítik ki egymásról a "svindliket" és ez már rég nem a gyerekek kártyajátéka. A könyv néhány mondata, a film dramaturgiai gépezete itt-ott enyhén csikorog, nem mindig lendül természetesen tovább a cselekmény. Érzésem szerint a túl nagy sűrítettség miatt lehet ez így. Például a kinyújtott, és viszonzatlanul maradó kéz ábrázolása közeliben, vagy a disszonánsra sikeredett "én pedig egyre dühödtebben provokáltalak" mondat.
Az összhatás, a kétértelmű végkifejlettel együtt, meggyőző lett. Hús-vér emberek, nagyon mai lány- és asszonysorsok, családi megpróbáltatások adják a játszma döbbenetes tétjét. Annyiban azért mégiscsak visszaköszön a Kés a vízben, amit Sas persze fiatalon látott, de nem tartja semmilyen módon előképnek ehhez a munkájához, hogy a három emberből itt is ketten maradnak a fedélzeten, de nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy mi történt a harmadikkal. Ezek viszont már olyan általános emberi szituációk, amelyekkel nem csak Polanskiig, hanem egészen a görög drámákig vissza lehetne menni.
A jó tempóban kivitelezett, igazán fordulatos kamaradráma, a film művészi céljának megfelelően, óriási feladat a színészeknek. Kováts Adél Kossuth-díjas színésznő alakítása biztosan szóba kerül majd legjobb női főszereplőként a zsűri vitáin: a könyv rá ugyanis körülbelül akkora terhet ró, mint a két másik szereplőre együtt véve. Kovács Patrícia szerepe passzívabb, de a film második részében ő is kibontakozik. Pálmai Anna a húg szerepében hiteles, alakítása a lényeges pillanatokban szintén felizzik.
