Mondjon egy filmet, amin utoljára nevetett az elejétől a végéig, és amelyiken önkéntelenül is tapsolni kezdett? Azt hittük, ezek az igazi moziélmények már kivesztek, amíg meg nem néztük Gigor Attila A nyomozó című filmjét. Nem kritika, hozsanna.
Gigor Attila egy személyben Joel és Ethan Coen, aki egy többcsavaros krimijével igyekszik kiforgatni a műfaji keretekből történetét, mert tudja, hogy nem direktben, fingós poénokkal kell viccesnek lenni, hanem a dialógusok, az elbeszélés és a karakterek szintjén. Ezért például a rák egy rák, és beszél, amiben a hősünk olyan érzéketlen és tökéletes gép, mint Forest Whitaker a Szellemkutyában. Persze sok elem jött olyan sorozatokból, mint a Sírhant művek, és olyan filmekből, mint a Vanília égbolt. Anger Zsolt tökéletes választás volt a szinte alig beszélő férfi szerepére, mert eleve nevetni lehet minden megszólalásán. És egy olyan tikkelést talált ki a filmre, ami kultikus védjegyévé válhat a szemlének.
És ha ezt a Színművészetin tanulta, akkor az indexbe megy a jeles és az aláírás, de valószínűleg inkább egy filmes szocializálódásról van szó: mert nem mindegy, hogy a francia újhullámon vagy amerikai produkciókon nő fel az ember. Mert csak szívja magába a néző Coenéket, Tarantinót, Rodriguezt és még ezer rendezőt, miközben nem a művészi önmegvalósítás lesz a legfontosabb (mert a film mégis csak a nézőknek készül), hanem a szórakoztatás. És mivel ugyanazokon a filmeken nevelkedtünk, ezért nem a 80-as évek képivilágával és történetekkel szeretnénk találkozni. Gigor lehet, hogy csak az eddigi három vetítés közönségének ízlését találta el, de azt nagyon. Egyöntetűen lelkes volt mindenki.
A nyomozó több dolog miatt is jó, felsorolom, mert általában ezek szoktak hiányozni a magyar filmekből, de most együtt is megvannak: 1, a krimibe ágyazott romantikus történet abszurd jellege miatt, mert Gigor a filmjében meglévő műfaji szálakat nagyon jól érti és működteti, ráadásul bátran nyúl az animációhoz is. 2, A főszereplők, Anger Zsolt és Rezes Judit miatt, akik az utóbbi évek legjobb párja, főleg, hogy egyáltalán nem illenek össze. És itt megkérdezzük: a színházban rendszeresen kiváló Rezes Judit miért nem kap több szerepet? Mert túl jó? 3, Gigor merész, a magyar filmben szokatlan önironikus és ötletes elbeszélésmódja miatt: a hagyományos narrációt folyamatosan töri meg és írja újra. 4, A remek dialógusok miatt: frappáns és pörgős. Meg egyáltalán: valós karaktereknek írták. 5, A hosszú idő óta első tökös magyar befejezés miatt.
Az alapszituációt vázolom csak: A csendes kórboncnok édesanyja gerincvelő rákkal fekszik halálra ítélve a kórházban. Csak a svéd kórház segíthet, ami iszonyatos pénzért vállalja az ügyet. Ekkor lép a képbe egy férfi, aki felbérli hősünket, hogy öljön meg valakit annyi pénzért, amennyiből az anyja orvosait is ki tudja fizetni.
Az érzelem- és kommunikációképtelen kórboncnok két agydarabolás között a kifőzdében megismerkedik egy lánnyal, pontosabban fordítva, Rezes Judit erőlteti a dolgot naivan és örök kitartással, hatalmas szemekkel és mosolyokkal. Például együtt járnak moziba, ami nem egy alkalmat ad arra, hogy viccet csináljon Gigor a magyar és a külföldi filmiparból (a Csányi Sándor, Fenyő Iván, Kovács Patrícia főszereplésével készült történelmi akció mozi szinopszisát, a Nándorfehérvárt gyorsan meg kell írni és levédetni, mert Sándor Pál és Kálomista Gábor valószínűleg már a büdzsét szervezi rá). Szóval ez a párakpcsolati szál is annyira mindennapi a bénázásokkal együtt, de egy ilyen szélsőséges helyzetbe hozva igazán szórakoztató.
A teltházas sajtóvetítés végén Gigor Attila rendezőt producerével és főszereplőjével együtt lehívták a vászon elé, ahol olyan zavarban volt, ahogy csak egy végtelenül szerény alkotó bír lenni. Ez a titka. Tisztában van vele, hogy nem panaszkodni és magyarázkodni kell, hanem egy ilyet letenni az asztalra. Mert mindent lehet a pénzre, a reklámra, az állam, a nézőkre vagy az újságírókra fogni, de van, ami megáll magában, és ezért végre nem kell szemünket lesütve mormolni, hogy az idei szemle felhozatalából emelkedik csak ki. A nyomozó nem tökéletes film, de majdnem az.
