Az Arthur-mondakör írott (Parszifál, Ivanhoe) és filmes (Excalibur, Gyalog galopp) változatai, közelítései egyaránt a kedvenceim közé tartoznak, ezért kíváncsi örömmel mentem az új feldolgozás vetítésére. A film első képsorai láttán azonban kissé megrökönyödtem, ám kétkedő csodálkozásom hamar szertefoszlott...
Arthur (Clive Owen) szarmata lovagtársaival (Lancelot - Ioan Gruffudd, Tristan - Mads Mikkelsen, Gawain - Joel Edgerton, Galahad - Hugh Dancy, Bors - Ray Winstone, Dagonet - Ray Stevenson) Róma felesküdött harcosaként védi a barbároktól a birodalom fallal elkerített részét Britanniában. A császár a nehezen védhető, nem túl értékes területek feladása mellett dönt. Az obsitjukra váró lovagok alig várják a szabadságukat jelentő pillanatot, ám a minden hájjal megkent Germanius püspök (Ivano Marescotti) egy utolsó küldetés teljesítéséhez köti a szabadulólevél kiadását. A csapatnak a vérszomjas britek és szászok uralta, ellenőrizetlen vidékről a védvonalak mögé kell szállítania, majd a fővárosba kell kísérnie egy római nemescsaládot, amelynek ifjú sarja a pápa kedvenc tanítványa, utódjelöltje. A harcosok dühöngve fogadják az parancsot, ám hűségesen Arthurral tartanak. A lovagok sikeresen szekérre teszik a családot, és útnak indulnak. Velük tartanak az Arthur által felszabadított helyi brit jobbágyok is. Cerdic szász vezér (Stellan Skarsgard) tudomást szerez a mentőakcióról, és seregével üldözőbe veszi a lovagokat és a családot. A menekülők között van az igéző szépségű Guinevere (Keira Knightley), aki brit származására emlékezteti, és Merlintől, a vezérüktől (Stephen Dillane) hallott jóslatra figyelmezteti Arthurt? - Bár sok harc és megpróbáltatás vár még rájuk: a legenda kezd összeállni!
A történészek közelítése szerint az 5. század végén és a 6. század eleje táján (a Római Birodalom bukása után) uralkodó Arthur történetét David Franzoni forgatókönyvíró a Lucius Artorius Castus római kapitányról fennmaradt emlékek nyomán jó száz évvel korábbra helyezte, s az általa diadalra vitt Badon-hegyi csata köré építette. Artorius (Arthur), a félig római, félig szarmata származású férfi a végzetét követve Britanniában lel hazára, mi több: saját királyságra. Egy szerkezetében, motívumaiban, karaktereiben ennyire megszokott történethez ennyire felforgató módon hozzányúlni elsőre szentségtörésnek is tűnhet, ám az Arthur király alkotói mindezt oly ügyesen és hihetően teszik, hogy a kritikaírónak nincs is kedve ellenérveket keresni, szívesen besétál a csapdába, amely egy történetében merész, látványában (monumentális, épített díszletek, pazar jelmezek és csatajelenetek) szinte tökéletes, jól eltalált, pazar színészgárdával (Owen magával ragadó vezér, Skarsgard ijeszutően gonosz, Knightley gyönyörű és vad?) életre keltett karakterekre épített romantikus akciókalandfilm.
Az Arthur király nem cáfolata a jól ismert mondának - akár egy folytatás is beleférne, ezt csupán az egyik főszereplő halála teszi kétségessé. A mozikészítők azonban mindig kitalálnak valamit? Ez az Arthur király sem volt rossz ötlet.
