Az Átok 2 a tökéletes negatív film: nem jó, nem is borzalmas, egyszerűen semmilyen. Nem ijesztő. Nem izgalmas. Nincs hangulata. Nincs története. Nincs értelme sem.
Fura egy film az, amiről semmit sem lehet elmondani. Ha legalább rossz lenne, lehetne szidni, lehetne ironizálni rajta, és egypár ezer karakterben ki lehetne élni egy rossz nap minden bosszúságát. De az Átok 2 olyannyira üres, tartalmatlan, semmitmondó és szürke, hogy még csak erre sem hasznos.
Mi ez a film? Nem horror, az biztos. Nincsenek borzalmas elhalálozások, rémisztő lények, se emberi gonoszság. Még egy árva hatásos, vérfagyasztó sikoly sincs benne. Nincs hangulata (már ha a dögunalmat nem tekintjük annak). Feszültség sincs: ami lenne, azt is kiirtja az ijesztőnek szánt pillanatokat már jó előre jelző sablon-horror-zene.
Talán a szereplők segítenek a filmen? Sajnos nem találni benne egyetlen árva szimpatikus karaktert sem. Nem lehet indítékot felfedezni az emberek vagy akár a kísértet tettei mögött, ki-ki bolyong fel alá, hol Tokióban, hol Chicagóban, ötletek és ésszerű cselekedetek nélkül. Ésszerűség híján legalább valami irracionális hajtóerő: emberi esendőség, kíváncsiság, őrület vagy a sors hajthatná őket - de nem, csak kóricálnak a vásznon, mint összeomlott irányítású színész-robotok.
Ami a történetet illeti: ez az egész film legüresebb hiánya. Úgy nincs, mint ahogyan nincs levegő a vákuumban, értelem a káoszban vagy rend egy legóhalmazban: tökéletesen nem létezik. Elismerésem a forgatókönyvíróknak: gyarlóbb elme képtelen volna két órát úgy kitölteni semmivel, hogy még a látszata se legyen benne cselekménynek. Csavar sincs a filmben, pedig beleírtak egy csavarnak szánt valamit - a baj vele az, hogy a néző fejében már sokkal hamarabb fény derül a rejtélyes alak kilétére, mint a vásznon. (Mivel a szereplők hullanak, mint a legyek, már csak kizárásos alapon is rá lehet jönni, ki az, aki elég sokáig él ahhoz, hogy a film végén még láthassuk.)
Végezetül pedig nincs színészi, trükkmesteri, díszlettervezői, vagy legalább rendezői teljesítmény sem. A főszereplő hölgy szó szerint képtelen kettőnél több arckifejezésre, színészi repertoárja kimerül a rémült pofikában: a mimikát illetően még a Terminátor is köröket verne rá. A "speciális effektusok" fantázia terén évekre elmaradtak a 2006-os minimumtól, a díszleteket, nyakamat teszem rá, a Sablonos Horrorok Múzeumából bérelték, Takashi Shimizu rendező pedig vagy halálosan unja már az Átok szériát, vagy ezzel a filmmel akar bosszút állni a nyugaton a japánok nevében.
Felmerül a kérdés a "nem" és a "nincs" szavak fenti tobzódása után: mi ez az "Átok 2" nevű produktum egyáltalán? Tagadhatatlanul mozgókép. Színes is, hangos is. De valami ösztönös késztetésből, ami mögött nincs filozófia vagy filmelmélet - hajlok rá, hogy ez bizony nem film, sőt még próbálkozásnak is gyenge. A mozgóképsor elején az egyik rövid szoknyás iskolás lány azt mondja a másiknak: "jó lábad van". Férfiszívem vérzik, de ki kell mondjam: atyaég, még csak ez sem igaz.
