Nicolas Cage-et mostanában a frizurájáért cikizni körülbelül annyira sablonos, mint amilyenek az utóbbi időben készült filmjei, mégsem mehetünk el mellette szó nélkül. A különböző hajbeültetések és mesterfodrászok özöne sem elég ahhoz, hogy normális fejet kreáljanak neki, pedig jó példáért elég lenne a szomszédba mennie. Filmbéli kollégája, Ed Harris többek között annak is köszönheti sármját, hogy férfiasan vállalja kopaszodását. Kár lenne azonban leragadni a frizuráknál, hiszen A nemzet aranya folytatásának élvezetében mindez nagyon csekély jelentőséggel bír (már ha egyáltalán...).
Az első rész pár éve sikeresen töltötte be azt az űrt, ami az Indiana Jones-folytatásra kiéhezett rajongók lelkében támadt, és tette ezt úgy, hogy több volt egyszerű Indy kópiánál. Egzotikus országok helyett a helyszín végig az Egyesült Államok volt, és lélegzetelállító akciók helyett pedig MacGyver-féle logikai/műveltségi fejtörőket kaptunk. A film a humort sem nélkülözte, amit elsősorban Justin Bartha nagyszerű beszólásainak köszönhettünk. A film Disney-produkció lévén végig erőszakmentes volt, ám ennek ellenére nem ment át gagyiba, és nem nélkülözte az izgalmakat.
A folytatásnál már az is komoly kihívás lehetett, hogy tartsák az első mozi szintjét, és bizony már ennél az első lépésnél elakadtak. A történet még úgy-ahogy rendben van (Lincoln gyilkosának naplójából néhány lap eltűnt, amit elő kell keríteni Gates ősének tisztázása céljából), de kár volt Nicolas Cageből szuperhőst csinálni. Ben Gates karaktere olyan könnyedséggel jut be a Buckingham Palotába vagy a Fehér Ház Ovális termébe, mintha csak otthon nézne ki a slozira, az meg már tényleg a hab a tortán, hogy az Egyesült Államok elnökét egy pitiáner trükkel rabolja el testőrei gyűrűjéből. A film a fentebb sorolt hibák ellenére azért számos szórakoztató momentumot is tartalmaz. Az Arany városba vezető rögös út például kifejezetten kalandos és látványos lett, és itt végre tényleg azt érezzük, hogy vérbeli kalandfilmre váltottunk jegyet. Diane Kruger még mindig csodaszép, és ő az egyetlen, aki még mindig tudja hozni az első részbeli formáját a stábból. Justin Bartha szájába ezúttal csak erőltetett poénokat adtak, pedig a srác már bizonyította, hogy tud ő vicces is lenni, ha tényleg helyzetbe hozzák. Az új szereplőkre szerencsére nem lehet panaszunk. Helen Mirren Oscaros méltósággal és könnyedséggel játszik, Ed Harris pedig hozza azt a gonosz archetípust, akit az előzményben Sean Bean testesített meg. Ha úgy alakul, hogy később lesz harmadik rész, remélem azon a forgatókönyvön többet dolgoznak majd.
