A Marvel univerzuma óriás léptekkel épül immáron a filmvásznon is, de miközben a Vasemberből kultikus figura válik, Amerika kapitány minden résszel többet veszít presztizséből. Bár A tél katonája használhatóbb, mint a szinte cikisnek mondható Az első bosszúálló, de még mindig nem tudja felvenni a versenyt az istálló többi lovával.
Steve Rogers (Chris Evans) túl van a második világháborún, a Hydrával való leszámoláson és az idegenek New York elleni ostromán, amikor éppen Washingtonban azon lelkizik, vajon leszereljen-e. Amikor a S.H.I.E.L.D. -et megtámadják, Rogersnek nincs sok választása, és a Fekete Özveggyel (Scarlett Johansson) és Sólyommal (Anthony Mackie) az oldalán ismét bevetésre indul, hogy kibogozza a szervezet legbelső köreibe vezető szálakat.
A történet csak egy hangyányival jobb, mint az első részben, a főellenség azonban még mindig tökéletesen komolyan vehetetlen – s mint ilyen, az érdeklődésünkre sem tarthat túl nagy számot. Szerencsére a vörös képű Smith ügynök helyett egy igazi klasszis képviseli a rosszfiúkat, Robert Redford elegáns és elvetemült, kár, hogy egy abszolút felépítetlen összesküvés élén áll.
Ez lenne csak a kisebb baj, ha bírnánk Amerika kapitányt. Rogers azonban sótlan és humortalan, öreges és vonalas, minden hiányzik belőle, amiért imádjuk Tony Starkot (Robert Downey Jr.). Nem Chris Evans hibája ez, egyszerűen Amerika kapitány nem elég XXI. századi… Vannak azért erényei is persze, jóképű a fiú, ráadásul az erkölcs bajnoka, mindezeken túl pedig neki jutott a csapat filozófusa cím is: a film komolyan moralizál, mereng a szabadság mibenlétéről, és azt kell mondjam, nem is csinálja rosszul – kár, hogy csak parasztvakításnyi mértékben a sok popcorn mellé. Úgy tűnik a kapitány filosznak is kevés, szerencsére a csapata már sokkal szerethetőbb. Mind Scarlett Johansson, mind Samuel L. Jackson tökélyre fejlesztették saját karakterük, és jobbak mind valaha. Az utóbbi végre kicsivel több időt kapott, mint eddig bármelyik Bosszúállók filmben, a megnőtt játéktér pedig kifejezetten jót tett a színésznek.
Ha a sztori gyenge, a főhős pedig nem épp a kedvencünk, marad a látvány. E tekintetben nincs hiba, látványos és pörgős akciót kapunk kielégítő 3D-ben. A kérdés csak az, mire elég mindez 2014-ben? Arra biztosan, hogy megcsörgesse a kasszákat, egy újabb legendára már annál kevésbé.
