"A szerző tragikomédiaként határozta meg a művét, amelyben egyensúlyban vannak a tragikus és a komikus elemek. Mégis, sokkal többet mosolygunk. És még annál is többet nevetünk. (...) Kacagunk, miközben érezzük, átlátjuk az emberi sorsok tragédiáját, sötétségét, szomorúságát. A falu élete, mintha a társadalom bizarr tükörképe lenne. Senki sem csinál semmit, mindenki csak beszél, de főleg iszik. Sört, bort, fröccsöt, unicumot, ami jön. Szimpatikus a szereplők emberségessége, elvágyódása, jobb utáni sóvárgása. Hiszen ismerjük őket. Csipeszt és Jucikát, a folytonosan, de kedvesen civakodó házaspárt, a kocsmárost, aki férjhez szeretné adni a lányát, Masnit. A lányt, aki "már" huszonöt éves, ami egy faluban soknak számít. Tudja, nem igazán válogathat a férjjelöltek között, mégis szerelemből kötné össze valakivel az életét. Retek, a kirúgott rendőr áhítozik utána, az apja már-már adná, de aztán megjelenik Bece, a pesti fiú, aki Portugáliába készül. Ami lehetne bármi más is. Nem az a fontos, hogy hova, inkább csak az, hogy el. Valahova. Bárhova. Máshova. A portugál ebben az esetben jelző lehet, egy érzés jelzője. Hogy sokan "heppiendet" vártak? Á, az nem lehet. Az nem életszerű."
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások