Makszim kamaszfiú a panelrengetegben, egy célját vesztett, darabokra hullott világban, szülők és valódi kapcsolatok nélkül, sodródva és figyelve. Álom és valóság átitatja egymást, ahogyan Makszim egyre mélyebbre kerül látszólag céltalan, körkörös Odüsszeiája során. Vaszilij Szigarjev Gyurma című darabjának átirata, amiben prózai- és mozgásszínház találkozik, kórussal, minimálesztétikával és dzsengával.
Táncelõadásnak írják, de nem az, bár rengeteget mozognak benne, nagyon látványos, változatos, meghökkentõ és végtelenül ötletgazdag a koreográfus-rendezõ. Nagyon pereg az egész, remek eszközhasználat, pár szál deszkát mindenfélére használnak. De a lényeget a párbeszédek viszik, kemény, durva és mulatságos szövegek egyszerre. Nagyon sötét figurák fenyegetõ környezetben, borzalmas sorsok. De mégis a nagyon mai, élõ párbeszédek humora sokat segít. És nagyszerû szereplõket látunk, fõiskolások és már végzettek játszanak együtt(rendezõvizsga). Horkay Barnabás viszi a hátán az elõadást, végig bírja, remek társa Nagy Norbert gizda és szemét haverként, és Tóth Orsi gyönyörû, magával ragadó, természetes, mint mindig. Csak nagyon soványka és túl fiús a haja. És nagyon tetszett Sipos Vera részeges anyukaként.
Lassan megszokom, hogy a Szímnûvészetin többet ülõk a színpadon, mint a nézõtéren.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások