Káin és Ábel

előadás, magyar, 2006.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

"A bibliai legenda ott él gyermekkorunk legalábbis az én nemzedékem gyermekkora mindennapjaiban is. Elvilágiasodott, mint minden, ami biblikus. Emlékszem: jó szüleink részéről ilyesfajta volt az intés az elvetemültség láttán: ó, te Káin! Ez nyilván a testvérgyűlöletnek szólt, némelykor a puszta konokságnak is. Ábel mindmáig a szelídségnek, az alázatnak, és a kegyetlenség áldozatának jelképe. De mint minden jelkép: önmaga ellentétét is hordozza. Káin a biblikus köztudatban testvér-gyilkosként számontartott gyűlölet ugyancsak ellentmondásos jelkép. Túl azon, amit példázat a tudatunkba sulykolt: a világmindenség legelső fölvetett fejű embere. És ha valaki egyszer a lehajtottfejűségben a homlokát fölveti: már van mit kezdeni vele a drámában, vagyis a színpadon. Énbennem a dráma ott kezdett el mocorogni, amikor Káinnak ezt a mozdulatát észrevettem. Azután már könnyű dolgom volt. A mozdulatnak a következményeit kellett számba vennem. Egy élet tapasztalatait kellett "csak" megírnom. Mindannyiunk sorsa: az eszmélet, a minőségi ugrás a négykézláb járó ősembertől a teremtés koronájának is nevezett Emberig. A mitológiába sűrített történet minden emberrel külön-külön megismétlődik, megismétlődhet. Egyebek között ez az egyszeriség figyelmeztet a mindenkori elnyomás iszonyatos voltára. Minden egyes ember megalázott ember: magának az emberiségnek a megcsúfolása. Az önmagát megalázó pedig ennél is fájdalmasabb visszaesés az Eszmélet szintjéről(?)"
Sütő András

A(z) Csokonai Színház előadása

Bemutató időpontja:

2006. március 11., Csokonai Színház

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások