Káin és Ábel

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

"A bibliai legenda ott él gyermekkorunk legalábbis az én nemzedékem gyermekkora mindennapjaiban is. Elvilágiasodott, mint minden, ami biblikus. Emlékszem: jó szüleink részéről ilyesfajta volt az intés az elvetemültség láttán: ó, te Káin! Ez nyilván a testvérgyűlöletnek szólt, némelykor a puszta konokságnak is. Ábel mindmáig a szelídségnek, az alázatnak, és a kegyetlenség áldozatának jelképe. De mint minden jelkép: önmaga ellentétét is hordozza. Káin a biblikus köztudatban testvér-gyilkosként számontartott gyűlölet ugyancsak ellentmondásos jelkép. Túl azon, amit példázat a tudatunkba sulykolt: a világmindenség legelső fölvetett fejű embere. És ha valaki egyszer a lehajtottfejűségben a homlokát fölveti: már van mit kezdeni vele a drámában, vagyis a színpadon. Énbennem a dráma ott kezdett el mocorogni, amikor Káinnak ezt a mozdulatát észrevettem. Azután már könnyű dolgom volt. A mozdulatnak a következményeit kellett számba vennem. Egy élet tapasztalatait kellett "csak" megírnom. Mindannyiunk sorsa: az eszmélet, a minőségi ugrás a négykézláb járó ősembertől a teremtés koronájának is nevezett Emberig. A mitológiába sűrített történet minden emberrel külön-külön megismétlődik, megismétlődhet. Egyebek között ez az egyszeriség figyelmeztet a mindenkori elnyomás iszonyatos voltára. Minden egyes ember megalázott ember: magának az emberiségnek a megcsúfolása. Az önmagát megalázó pedig ennél is fájdalmasabb visszaesés az Eszmélet szintjéről(?)"
Sütő András

A(z) Csokonai Színház előadása

Stáblista

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Címlapon

Még nincs szavazat!

Bemutató időpontja:

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások

Még nincs szavazat!

Címlapon

Legolvasottabb cikkeink

PORT.hu a Facebookon