Négy táncosnő a színpadon, négy körülhatárolható személyiség, négy egyéni világ. Egy dologban azonban mégis azonosak: gyönyörűek, törékenyek és egyedül vannak. Az Aphorismes géométriques fiatal lányfigurái a szemünk előtt válnak érett, öntudatos és nem utolsó sorban rendkívül vonzó nővé. A testet, lelket megnyomorító fekete fűző gyöngyházfényű selyemruhácskának adja át a helyét. A táncosok pedig, mint bábjuktól megszabadult pillangók, élvezhetik végre a testük adta új lehetőségeket, a fényt és a teret. Michel Kelemenis koreográfiája tisztelgés a nő előtt, aki elég bátor ahhoz, hogy a társadalmi elvárásokkal szembeszegülve egyénisége és vágyai alapján határozza meg önmagát. A négy fiatal lány szemünk előtt válik érett, öntudatos és nem utolsó sorban rendkívül vonzó nővé. A testet, lelket megnyomorító fekete fűző gyöngyházfényű selyemruhácskának adja át a helyét. A táncosok pedig, mint bábjuktól megszabadult pillangók, élvezhetik végre a testük adta új lehetőségeket, a fényt és a teret.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások