Festő és grafikusművész. 1927-1930 között a Képzőművészeti Főiskolán Csók István volt a mestere. A Nemzeti Szalon 1928-as kiállításán mutatkozott be egy csendélettel. A Munka című lap (Kassák Lajos avantgárd folyóirata) művészeti csoportjához csatlakozott. 1930?34 között Párizsban megismerkedett a legújabb irányzatokkal. 1934-től Szentendrén és Szigetmonostoron dolgozott, a népi képzőművészetet kutatta. Képein a népi motívumok, a szerb egyházművészet jegyei, absztrakt, és szürrealista formák egységes rendszerben jelennek meg. Kiállításait barátai (például: Korniss Dezső, Trauner Sándor, Kepes György, Schubert Ernő) segítségével tudta csak megrendezni. A KÚT visszautasította képeinek kiállítását. A szentendrei művésztelepnek nem volt tagja, de képei hatottak a művésztelep festőire. Főleg Korniss Dezső ápolt Vajdával jó kapcsolatokat, együtt kutatták a népi képzőművészet motívumait. 1940-ig a rontó szellemek, az arctalan maszkok halált idéző többértelmű lények víziói jelennek meg műveiben, miközben egyre súlyosbodó betegségével és a vészterhes háborús fenyegetéssel küzd. Tüdőbaja miatt a budakeszi tüdőszanatóriumba kényszerült, ott is halt meg 1941-ben. 1943-ban emlékkiállítás mutatta be életművét.