Somogyi József

szobrász
Született: 1916. június 9. (Osztrák-Magyar Monarchia, Félszerfalva)
Meghalt: 1993. január 2.

Szobrászművész. 1935-1936: Aba Novák Vilmos Szabadiskolája; 1936-1941: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Réti István, Kontuly Béla, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1954: Kossuth-díj; 1956: Munkácsy-díj; 1958: Világkiállítás Nagydíja, Brüszszel (a Táncolók című, Kerényi Jenővel közösen alkotott műért); 1965: Tornyai-plakett; 1966: érdemes művész; 1970: kiváló művész; 1971: III. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé díja; 1976: Munka Érdemrend arany fokozata; 1978: Madách-díj, Salgótarján; 1981: SZOT-díj; 1982: Budapest Székesfőváros Pro Arte-díja; 1986: Magyar Népköztársaság Zászlórendje; 1991: Magyar Művészetért Díj. Jogásznak készült, de a művészet felé fordult. 1940-ben a Szinyei Társaság tavaszi szalonján Örvösmedve című alkotása kitüntető elismerést kapott. 1945-1963 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium, 1963-1993-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1974 és 1987 között rektora volt. 1968-tól 1977-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnöke; 1975-től 1980-ig az Elnöki Tanács tagja, 1984-től 1992-ig a Magyarországi Református Egyház világi elnöke volt. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia alapító és elnökségi tagja volt. 1993-ban Pápa Város Önkormányzata megnyitotta a Somogyi József Galériát. 1994-ben Ásványráró Község Képviselőtestülete posztumusz díszpolgárrá fogadta, majd 1996-ban a községi iskolát Somogyi József Általános Iskolának nevezte el. Jelentős közéleti szerepvállalása mellett rendkívül aktív művészetpedagógiai tevékenységet fejtett ki. Már korai, a 40-es években alkotott állatszobraival szakmai figyelmet keltett. Első kiemelkedő, korszakjelző műveként az 1953-ban megformált Martinász valósult meg, amely csak hét évvel később kerülhetett Dunaújvárosban köztérre. A 60-as évek alkotásaival, elsősorban a budapesti Mednyánszky-síremlékkel, a hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János-emlékművel, a szigetvári Zrínyi-lovasszoborral az 1945 utáni monumentális szobrászat természetelvű, figuratív ágazatának fő műveit alkotta meg. Szobrászatának lényeges jellemzője a vázszerűség, a szerkesztettség. Az alakjait átható mély érzelmi töltetet expresszív kifejezés, a felületkezelés rusztikussága hordozza. A megrendelésre készült, köztérre került, mintázással komponált, bronzból kivitelezett alkotások mellett az életmű fontos részét alkotják a terrakotta világi és szakrális körplasztikák, a bronz kisplasztikák, a domborművek és az érmek, valamint a változatos technikával készült rajzok együttese. Az állatszobrok, a falusi és bibliai jelenetek, a szőlőprés-idézetek, a korpuszok és pieták lírai érzelmek és drámai indulatok megjelenítésének és összecsapásának színterei.