Iparművész, szobrászművész. 1968-ban kezdte a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát, 1980-1984 között tagja a Marosvásárhelyi Műhelynek; 1988-ban áttelepedett Magyarországra. Alapító tagja a MAMŰ Társaságnak. 1990-től a Veszprémi Művészeti Céh tagja. Elnyerte a II. világháború emlékműpályázat kiemelt díját, 1993: Veszprém a művészetben I. díját; 1995-ben Pollock-Krasner ösztöndíját; 1996: V. Országos Faszobrászati kiállítás díját; 1997-ben a Balaton Tárlat különdíja, Balatonalmádi; 1998-ban az 1848?49-es jubileumi kortárs képző- és iparművészeti kiállítás nívódíja, Veszprém. Művészete a hierarchikus hagyományt idéző, néhol iróniába hajló, reprezentatív monumentalitásból egyrészt a meditatív absztrakció felé, másrészt stilizált biomorf, gyakran erotikus képzeteket keltő formák felé fordult. Plasztikáinak erőssége groteszkséggel és a jelszerű tömörséggel társult monumentalitás és a tökéletesre törekvő felületi megmunkálás. Iparművészeti munkássága is jelentős. Szobrászati gyakorlatában kialakult sajátos formavilágát bútorterveiben is sikerrel alkalmazza. A '80-as évek elején, a marosvásárhelyi Apolló, majd Műhely alkotókör fellépése idején, mint annak legidősebb tagja összekötő szerepet vállalt a neoavantgárd fiataljai és a posztnagybányai és posztszocreál művészet idősebb követői között.