Kócos egészen különleges gyerek, mert épp olyan, mint a többi. Neki is épp azért kell iskolába járnia, mint a többieknek - hogy megtanuljon viselkedni. Hogy feleljen, ha kérdezik, hogy ha nem kérdezik, hallgasson. Ha matekóra van, számoljon, irodalomórán ismételgesse a gramofon gépies szavalását, ha tornaóra van, tornázzon, abból semmi baj nem lehet. Feleslegesen ne tüsszentsen, mert az rossz dolog. A lázadás csak az időt toldja, a vigaszcsoki keserű, a panaszok egy iratmegsemmisítő gyomrában végzik. De sok idő van mindezt megtanulni, csak egy a lényeg: mire arra kerül a sor, tudni kell mosolyogni a tablón, éppúgy, mint a többiek és utána szabad az út. De kinek az útja?