Koszovó, 2000 tavaszán. A télnek vége de csak meteorológiai értelemben. Romok és fájdalom. Az értelmetlen pusztítás látleletei a napsütötte tájon. Begyógyíthatatlan sebek, az újrakezdés tétova bizonytalan gesztusai. Paradoxonok. Minden fekete-fehérben, csak az emlékek lenyomatai szétesően színesek.
Két szó: gyeca és fëmijët. Jelentése szerbül és albánul: gyerekek. E szavaknak nincs helye a háború irracionális szótárában.
Mégis a gyerekek legvédtelenebb áldozatai a mocskos érdekek és az esztelen gyűlölet által vezérelt háborúnak. Szenvedéseik sora, kitörölhetetlen fejezete lett az európai ezredvég krónikájának.
Besarta, Violeta, Edmond és Valdrin, Miljana és Jelena, albán és szerb gyerekek, az ő történeteiket meséli el a film.