Angel

12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott angol-belga-francia romantikus dráma, 114 perc, 2007

Értékelés:

96 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

96 szavazatból
Szerinted?
Angel, a vidéki boltosnő lánya élénk fantáziával van megáldva. Mindezt papírra is veti, ám az 1900-as évek elején, érthető módon, írásai nem hozzák lázba az Edward-kori Anglia kiadóit. Amikor végre mégis megjelenik a regénye, úgy tűnik, Angel történetei saját életében is valóra válnak. Ám a hirtelen jött hírnév és gazdagság a lány fejébe száll. Vidéki kastélyt vásárol magának, és kiveti hálóját álmai férfijára, titkárnője bátyjára, a festőművész Esmére. Angelnek azonban ki kell lépnie a maga teremtette álomvilágból, és szembe kell néznie az első világháború szörnyűségeivel, csakúgy, mint félresikerült házasságával.
Bemutató dátuma: 2008. április 17. Forgalmazó: Budapest Film

Stáblista

Díjak és jelölések

  • Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

    2007
    Arany Medve jelölés: François Ozon

Hozzászólások

Szerinted?
4/10
markas 2023 febr. 23. - 10:59:03 4/10
Szerintem nagyon giccses. Ennél több szót nemis érdemel.
6/10
Ferenc Nith 2020 nov. 22. - 01:01:17 6/10
Egyszer használatos gagyi lányregény. Egy Jane Austen műhöz képest sehol sincs. Az őrült álmodozót mondjuk hitelesen adja elő Garai, és az élhetetlen festő is eredeti, de hol van itt a tanulság? Kb annyi, hogy ne légy hülye. De akinek ehhez filmet kel nézni, az ebből se tanul.
trudy 2014 jún. 11. - 21:20:22
Nekem tetszett, sok pozitívumot tudok kiemelni belõle: a történet fordulatos, pont úgy, mint azt egy békebeli romantikus regénytõl várja az ember, Romola Garai emlékezetesen alakít, részletekbe menõen megismerjük a karakterét, a fõszereplõ Angel egy igazán egyedi személyiség, egyszóval szerintem egy kerek egész élményt nyújt, a mellékszereplõk is elég jól ki lettek válogatva. Viszont a filmet látva kezdem Michael Fassbendert kicsit beskatulyázni, már több filmben láttam hasonló szerepben, közel sem tartom õt korunk legjobb színészének, de azért kaphatna változatosabb szerepeket.
9/10
csineva-xx 2013 jan. 24. - 02:09:28 9/10
De jó! Közben igencsak eltévedtünk, te már Ferzan Özpetek-rõl írsz... (Jaja, a képesség az érzelmek elképesztõen árnyalt ábrázolására nagyjából hasonló, tényleg, szerintem is, a meleg-téma pláne, bár én Ozon-nál inkább a nõk, míg Özpetek-nél inkább a férfiak egymás iránti vonzalmát jegyeztem meg magamnak... viszont a hangulatbeli különbségek szerintem igen erõsek, Özpetek iszonyatos tisztelettel bánik a hagyományokkal, ha már a Törökfürdõnél tartunk... no, de nagyon eltévelyedtünk...) egy OFF-ot nyomok, ha sikerül...
Köszi a högyrõl az infókat, hm, õszintén szólva nem kaptam kedvet irodalmi munkássága lázas feltárásához... :)
perry 2013 jan. 23. - 22:39:20
Az utolsó részért elnézést kérek nem figyeltem és mivel egy angol oldalról fordítottam tartalmat a filmrõl, véletlenül a
nyers fordítás maradt benne.
perry 2013 jan. 23. - 22:34:01
Köszönöm soraidat . Ozon és Angel párhuzamában arra gondoltam -most aztán magyarázhatom magam- :) sokan csak a meleg témák szakavatott filmes megfogalmazójának tartják, holott bármilyen emberi érzelmi rezdülést, egyén és közössége viszonyát kitûnõen tudja kifejezni képre alkotni. Sokan a Törökfürdõ és a Tudatlan tündérek filmje alapján ítélik meg õt, holott mestere az érzelmi válságban levõ emberek ábrázolásának, vagy inkább mikor a saját világukból egy tõlük teljesen új és idegen világ kihívásinak kell megfelelniük. Különösen szép példája ennek Az utolsó hárem címû filmje ahol egy egész addig regnáló világ omlik össze a török rendszerváltozás mentén. Ugyan akkor az utolsó filmje a Titokzatos társulat is ezt a témát járja körbe , ahol a képzelt magányának színes de egyúttal riasztóan bezárt világába visz a nézõjét. Persze ebbõl még nem derül ki miért is írtam arról , hogy Angel figuráját miért is érzem közel Ozonhoz? Talán azért mert mindkettõjük képvisel valami megmagyarázhatatlan "másságot" egyéni mások járt utaival fel nem cserélhetõ kívülállást, ezt érzem Ozon filmjeiben és Angel életútjában is. Elizabeth Taylor (író), aki pedig nem tévesztendõ össze a híres színésznõvel. Brit regény és novella író volt, egyik a 20 század alábecsült íróinak, bár az tény , hogy nem emelhetõ a "csúcsok" mesterei közé de írásai hû és pontos irodalmi értékeket mutatnak fel egy mára már eltûnt világról. Ilyen alapon lekicsinyelhetjük Goethe: Vonzások és választások romantikus és már, már melodrámába hajló szerelmi alkotását is , bár ez önmagában is irodalmi kegyeletsértés lenne.
Igazából a 20. század közepére nyert rehabilitációt Elizabeth Taylor. Az angol televízió filmesítette meg egy másik mûvét is a Mrs. Palfrey a Claremont-t ahol egy idõsödõ nõ és egy fiatal férfi találkozásnak lehetünk tanúi.
Elhagva családját egy londoni hotelben a nyugdíjas asszony Palfrey ( Joan Plowright ) furcsa barátságot köt egy fiatal íróval, Ludovic Meyer ( Rupert Friend ). A sors összehozza õket, miután egy baleset történik az alagsori lakásban. A két újonnan talált barátai felfedezik, hogy sokkal több közös dolog köti össze õket egymással egymással, mint ezt gondolták volna ebben az egymástól eltérõ korban . Ludovic véletlenül vezet Mrs. Palfrey rajta keresztül az elmúlt; Mrs. Palfrey véletlenül vezet Ludovic az õ jövõjét.
Kettõjük múltja és jövõje pedig elválaszthatatlanul egymásba fonódik.
Elnézést ha hosszú és bonyolult voltam, de szerettem volna ezeket a gondolatokat megosztani veled.
9/10
csineva-xx 2013 jan. 23. - 21:37:46 9/10 Előzmény perry
Nem szeretek visszaidézve reagálni, de ezek a soraid nagyon okésak:
Idézlek: „Ozon szerencséje , hogy talált egy olyan színésznõt aki képes az érzékeny egyensúly tartani a nézhetõ melodráma és az ezt alátámasztó mértékletes színész játék között.
Charlotte Rampling pedig szigorú ellenpontozása Romola Garai játékának realisztikus alakításával, még jobban kiemelve a saját korában is különcnek, álomvilágban élõnek tûnõ Angelt.” – Ez a kontraszt kettejük karaktere között tényleg nagyon ügyes, és olyan szépen, mégis egyszerûen megfogalmaztad!
„...Ozon végül is tükre Angelnek, magányos alkotó extrém világgal... saját önálló elképzeléssel a filmmûvészetben...” – írod.
Talán igen, de azért azt ne feledjük, hogy Angel nem volt nagy mûvész, csak egy épp felkapott és ügyes romantikus firkász, aki szükség esetén tudta, mi kell az olvasóknak. Azért persze volt erénye is: õszinte volt, merte a legmélyebb vágyait és álmait papírra vetni. Sajna épp az volt a veszte, hogy a vakmerõ álmodozáson túl nem volt hajlandó semminemû gondolkodásra. Ebben rejlett különcsége is, de lássuk be, ez azért kevés a mûvészethez. Remélem, Ozon nem küzd ilyesfajta félelmekkel saját mûvészi értékeit illetõen...
Üdv!
9/10
csineva-xx 2013 jan. 23. - 21:22:26 9/10
Biztos voltam benne, hogy egy 6,6-os értékelésû Ozon-film esetében különleges csemegére számíthatok... ;)
Úgy látom, a rendezõ fityiszt mutatott az elvárásoknak, és sikerült egy meglepõ és elég szemtelen, cinikus eredményt produkálnia. Adott egy totál banális történet, meglehetõsen giccses megvalósítás, harsány, majdnem üres, vesztükbe rohanó karakterek, túlzottan cizellált szirupos érzelgõsség, sokszor patetikus hangnem, szétfolyó és elveszõ drámaiság – egy film arról a fárasztó és totál felesleges kerülõútról, amit bejárunk akkor, amikor túlságosan csúfnak és igazságtalannak véljük a valóságot, és nincs bátorságunk abban igazán eleven életre és kapcsolatokra.
Káprázatos, hogy milyen rafinált kis ördög is az önámítás; milyen leleményessé és kreatívvá válunk, ha nyomorultnak hitt kis világunkat gondosan el kívánjuk rejteni, hogy helyette elismerésre méltónak tûnõ világot hazudjunk magunkat (és ezzel törvényszerûen másoknak is). Hogy az örömet eladjuk a sikerért, a szeretetet a hatalomért, a boldogságot a káprázatért, végül a fájdalmat és gyászt, az elmúlást az õrületért.
9/10
perry 2012 aug. 02. - 10:11:28
Talán elõször ejtenék néhány szót a melodrámáról.

"A melodráma (görög melosz 'dal, zene' és dráma 'cselekvés'; a kifejezés eredeti jelentésében zenedráma vagy zenés színmû); olyan (legtöbbször mono- vagy duo-) dráma, amelyben a színész szövegéhez zenei aláfestés járul. A 18-19. század fordulójának effajta drámái általában érzelmes történeteket dolgoztak fel, s ezekrõl a kifejezést az olyan, a zenét már mellõzõ drámákra is átvitték, amelyek patetikus stílusban elõadott, szenvedélyes érzelmi viharokat kavaró történeteket állítottak színpadra. A maguk korában ezeket könnyfakasztó vígjátékoknak, érzékeny játékoknak is nevezték. Ezek a mûvek csak az elõadáson érvényesülõ, csekély irodalmi értékkel rendelkezõ mûvek (G. de Pixérécourt Viktor, avagy az erdõ fia, 1798; J. Bouchardy Antverpi árvák). A melodráma valójában irodalmon aluli mûfaj, jelentõsége elsõsorban a romantikus drámairodalomra tett hatásában áll."

Ezek után 2012 évében nézni ezeket a hatalmas érzelmeket nem csodálkozom , hogy erõs visszatetszést kelt, arról nem si ebszélve, hogy a mûfajnak megfelelõen a szereplõk is modoros és túljátszott alakítást nyújtanak, bizonyára tudatosan.
Viszont akkor gondolkodjunk el azon mirõl is szól : Alexandre Dumas Kaméliás hölgye
A tündöklõ szegény kurtizán aki démon, de jó akarna lenni a szerelemmel találkozva, hatalmas érzelmi forrpontokkal, látványos halállal, megbánással és így tovább.
Ezzel csak azt mondom a melodráma tényleg a romantikus irodalom, színház elõfutára.
Az is tény, hogy egy a mai világtól idegen mûfaj miképpen hat ránk.
Lehet ez ellenérzés, unalom, vagy bosszantóan szirupos ömlengés.
Aki viszont azt hiszi, hogy a nagy amerikai romantikus drámák vagy például a Vágy és vezeklés nem melodráma alapokból építkezik az bizony tévedésben van, a hangsúly azon van milyen köntösben prezentálják az alkotók, minél tetszetõsebb annál inkább "eszi" a közönség.
Ozon szerencséje , hogy talált egy olyan színésznõt aki képes az érzékeny egyensúly tartani a nézhetõ melodráma és az ezt alátámasztó mértékletes színész játék között.
Charlotte Rampling pedig szigorú ellenpontozása Romola Garai játékának realisztikus alakításával, még jobban kiemelve a saját korában is különcnek, álomvilágban élõnek tûnõ Angelt.
Azt ugyan nem tudom mi vezérelte Ozon-t egy melodráma megalkotására de ha képesek vagyunk ellenérzéseinken felül emelkedni akkor eszünkbe juthat az, hogy nekünk is vannak álomvilágaink, vágyunk szeretetre, hajlamosak vagyunk saját szép világot "hazudni" magunknak.
Sikert, csillogást képzelni aztán pedig részt venni a szürke hétköznapokban.
Vágyunk a hõsszerelmes szerepkörre,az érzékeny szépség élésre idõtlen.
Bizony, felebarátaim lehet szeretni, gyûlölni ezt a filmet és már itt is vagyunk a melodrámánál, hiszen ezek az eszközök azok amik alapjai ennek a mûfajnak.
Talán nem belebeszélés, de Ozon végül is tükre Angelnek, magányos alkotó extrém világgal,megkockáztatnám saját önálló elképzeléssel a filmmûvészetben.
AldersbacherFilmYeah 2012 aug. 02. - 00:36:46
Köszönöm én is,elõre is!
Összes hozzászólás