Mozgalmas, pörgős időszak: gőzerővel készül a Fővárosi Nagycirkusz a „Csillagok, égbeli tűk” című előadásra. 2024. április 6-tól egészen szeptember közepéig lesz látható a Fővárosi Nagycirkusz tavaszi-nyári showja, ami a „Csillagok - égbeli tűk” címet viseli. Az égbolt, a Hold, a Nap és a csillagok minden ősi kultúrában különleges jelentőséggel bírtak és még a királyok legfontosabb jelképei között is szerepeltek. A csillagok mítoszai még a Bibliában is megjelennek, de a mesék fő elemei között is ott vannak, elég, ha csak Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című meséjére vagy a népmesékből ismert csillagszemű juhászra gondolunk. Egy biztos, hogy a cirkuszban a csillagok mind összegyűlnek majd. A XV. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál és a Fesztivál Plusz - Világsztárok Budapesten című előadás gigantikus sikereit követően a porond óriási planetáriummá alakul és megannyi csodát látatunk a Fővárosi Nagycirkuszban. A műsor káprázatos és pazar szuperkoncertté változik, amelyben az artista és táncos koreográfiák új értelmezést és dimenziókat adnak a legjobb magyar és világslágereknek! Rúzsa Magdi és a Queen, Anna and the Barbies és David Bowie, Cseh Tamás és Michael Jackson dalai talán soha nem szerepeltek még együtt, egy koncerten – kiegészülve artistákkal, táncosokkal, élő zenekarral, videoklipes videó- és fénytechnikával! A Fővárosi Nagycirkusz „Csillagok, égbeli tűk” című nyári műsora a bolygónkról szól, és a bolygónkért aggódó csillagokról, a minket féltő Napról és Holdról, a ránk, emberekre gondos szülőként tekintő egész univerzumról! Csillagok, égbeli tűk karcolják rá a szemünkre, baj van a földön, gond van az égen, és mi emberek valamit nagyon elszúrtunk. Nem vigyáztunk a ránk bízott kincsekre, a Földre, a természetre, az állatokra, a növényekre, és nem vigyáztunk egymásra sem. Az utolsó előtti percben vagyunk, és ha nem kapunk észbe, az ég ránk szakad és a Föld néptelen lesz, mi pedig szomorkodhatunk, hogy miért nem szólt ránk időben senki! De még van egy percünk, most, és észbe kaphatunk, hogy megmentsük magunkat és újra megtanuljunk jól vigyázni minden értékünkre, minden kincsünkre, a földünkre, a szeretteinkre, az örökségünkre és az emberiségre! Az előadásban olyan világsztárok lépnek a porondra, mint Ifj. Simet László, Hortobágyi Károly-díjjal, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett Érdemes Művész, artistaművész, aki cirkusztörténelmet írt azzal, hogy 63 évesen egy 22 milliméter vastagságú, 300 méter hosszúságú drótkötélen Magyarországon elsőként kelt át biztosítókötél nélkül a Duna egyik partjáról a másikra. Ifj. Simet László a világon egyedülálló produkcióval tér vissza hozzánk ismét, hogy egy, a halálkereket és a magasdrótszámot ötvöző, 8 méter magas forgó rekviziten érzékeltesse velünk az űrbéli súlytalanság állapotát. A porondra lép a fantasztikus Antony Cesar, ötödik generációs cirkuszi belga artistaművész, akinek választott zsánere a gurtni, emellett hat szeren is képzett szertornász. Kanadában, a montréali École Nationale de Cirque-ben tanult, stílusát a modern jazz és a kortárs tánc iránti szenvedélye határozza meg és ő nyerte el a XV. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál White Show – Lyrical Circus Late-Night Show Arany Díját. Igazi szenzációnak ígérkezik a Lettországból érkező Andrejs Fjodorovs műrorszáma. Andrejs az állatok szerelmese, galambjai és kutyái jelentik számára a családot, szinte minden idejét a róluk való gondoskodás, a közös játék és tanulás tölti ki. Produkciója ember-állat harmonikus együttélésének tökéletes példája, madarai szinte bármilyen trükköt végrehajtanak, nem kérhet tőlük lehetetlent. Legutóbb a magyar közönség 2018-ban, a Győztesek Karneváljában láthatta őt. Az előadásban a közönség ismét találkozhat az ukrán artistanövendékeinkkel, s hogy még kikkel? Hamarosan erre is fény derül. Mi a közös bennük? Mi a közös bennünk? Ők mind megérezték, amit mi is: csak rajtunk múlik, hogy megóvjuk egymást és szeretett bolygónkat. És hogy nekünk, embereknek mi a felelősségünk, amikor észrevesszük Földünk arcán a lassan legördülő könnycseppet: „Vigyázz a madárra, ha a válladra repül…”
Első királyunk, István életének utolsó napjaira maradt még egy sorsdöntő, utolsó feladata. El kell döntenie, hogy kire hagyja a koronát - az Árpád-vérből való pogány, de magyar Vazulra vagy pedig a keresztény, de idegen népből származó Orseolo Péterre? A nemrég alapított magyar állam tele van feszültségekkel, a régi és az új hit harcban áll egymással. A régi és az új rend kibékíthetetlen ellentéte miatt István király joggal érzi, hogy nem csak egész életének munkája, de a teljes magyarság jövője forog kockán. Olyan döntés előtt áll, amely meghatározza majd népének sorsát mindaddig, amíg magyarság lesz a világon. Az ország és a nép történetének ez a pillanata eldöntetett. Ám a konfliktusok, melyeket Sík Sándor megmutat e megrázó történelmi drámában, ezer éve itt vannak velünk. Lehetséges-e harmóniát teremteni az Ázsiából érkezett magyarság ősi, pogány hite, szokásai, magatartásformái és a keresztény hit, az „európai” életrend között? Élhet-e az ősi magyar hagyomány és a keresztény tradíció békében együtt? Élhet-e egyáltalán a magyarság bármelyik nélkül? Az István király döbbenetesen aktuális volt már 1934-ben is, abban a korszakban, mikor annyi tragédia történt Magyarországgal és Magyarországon. De nem kevésbé húsbavágó ma sem, mikor végletekig polarizált, széteső világunkban őszintén és tisztán szembe kell nézni önmagunkkal, hogy megtalálhassuk azokat a közös értékeket, melyek mégis összekötnek, amelyek erőt adnak, amelyekre közös jövőnket tudjuk építeni. Közreműködnek a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának színészhallgatói: Buvári Lilla, Földi Csenge, Gyimesi Ádám, Gyöngyössy Csenge, Gyulai Marcell, Kalivoda Imre, Kelemen Márk, Kovács Boglárka, Ladács Fanni, Maczky-Kő Bálint, Rajnai Lázár, Szentiványi Nikolett.
Kőhalmi Zoltán új önálló estje. Mi köze Kőhalmi Zoltánnak a szobanövényekhez? - A humorista új önálló estjéből ez is kiderül. De nem ez az egyetlen titok, amit leleplez, beszél kertészkedésről, kotyogós kávéfőző bűnözésről és homályos próféciákról. Összeesküvés-elmélet hívőknek kötelező!
A történet példaértékű abból a szempontból, hogy a végzet megváltoztatható és átformálható. A színes történelmi tabló szereplői, Haynau, Zichy gróf és a többiek: lányok. Tolcsvay Béla zenéje teszi felejthetetlenné az élményt, aki Jókai verseit zenésítette meg egyedülálló hangszerelésben.
Az igazán sikeres „Miért pont” sorozat következő állomása Ázsia, melyet az előadó, Badár Sándor igen tüzetesen átvizsgált ahhoz, hogy szinte teljesen tökéletes leírást adhasson róla. Lévén, hogy Ő maga is keleti… Hiszen Szentes Budapesthez képest keleten van! A műsorban Ázsia szinte összes országa szerepel, ugyanolyan színes forgatagként, mint amilyen színes Ázsia maga. Szakértő szemmel harapunk bele a gasztronómiába, a műsorban mindenki részese lesz egy Karate filmnek, megmászunk ismert hegyeket és közben bejutunk a legeldugottabb zugokba, amire halandó soha nem venné a bátorságot. Azonban Sándorral nem kérdés, hogy vidám és veszélytelen az utazás, csak legyen mindenkinek jegye!
Egy furcsán hétköznapi kÓrtörténet"Ez az én világomAz én elmémAz enyém minden téveszmémEz az én országomAz akaratomMindenemet bemutatom"/Ricsárdgír: Éndalom/Rozi néni nyugdíjas. Roni a húszas éveiben jár. Rozi néni minden nap mesél a növényeinek. Roni fülében folyton Ricsárdgír bömböl. Rozi néni állandóan beszél, Roni általában hallgat. Két nő, két idegen. Két rokon, akik sosem találkoztak. Most két hetet kénytelenek együtt tölteni mielőtt mindketten új életet kezdenek.Bár ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól, a külvilág számára mégis egyformán láthatatlanok.Furcsák. Mint ahogy egymás szemében is. Két hét alatt megismerik a másik szokásait, félelmeit, vágyait és olyan titkait, amik segítenek lezárni a múltat. A sok szívszorító pillanat között egy dolog állandó: a humor.Hogyan válik két magányos ember egymás családjává?A FeLeMáS két kirekesztett ember egymásra találásának furcsán hétköznapi története. Zene: Ricsárdgír együttesLátványtervező: Kovács DorkaRendezőasszisztens: Gazder Adél
Bereczki Zoltán egyszemélyes darabbal jelentkezik a Játékszínben. Amerikai mintára, a nézővel közvetlen párbeszédet folytató, rögtönzésekkel tűzdelt előadást hoz: Dolgok, amikért érdemes élni – Duncan MacMillan tollából.
Nem tudom, mi lesz ez a dolog, de a munka rajta nagyon érdekel. Érdekel, hogy amiket kigondoltam, működik-e. Ennek kulcsa valószínűleg az, hogy van-e más is, aki így gondolja. És ha van, az hány ember. Tézisem szerint sok. Ha tévedek, akkor végképp működésképtelennek nyilváníthatom a szenzort, amivel fel volnék szerelve. De majd akkor beletörődöm.Igyekszünk majd hozzászólni... Jajj, jajj. Vagyis a szereplők igyekeznek majd hozzászólni. Mindenhez. Ahogy az egy kocsmaszerűségben lenni szokott törzsvendégek között. „A beletörődés és a bele nem törődés közti tűnődés volna esetleg a jelenlegi drámánk nekünk, akik a tevékeny vergődést választjuk megoldásul.” – mondja majd talán tudálékosan egy fontos törzsvendég. „A gondolkodás diadala bizonyos kultúrtörténeti korszakokban érvényes áram tudott lenni. Áramütés. Most inkább fölösleges habverés.” – teszi majd hozzá ugyanő. „Mi van? Áramütés?!” – gondolja majd magában egy másik törzsvendég, miközben átismétli a habverés mozdulatait. „Ezt nem értem, magyarázd el!” – teszi majd hozzá a harmadik törzsvendég halált megvető bátorsággal... Szóval ez a fölösleges habverés lesz ez az előadás szerintem. Hacsak nem történik valami szokatlan dolog... „Maradjunk csak szépen nyugodtan élve.” – gondolják majd hőseink. Izgulok. Kocsis Gergely
Mi a teendő abban az esetben, ha az ember a szülőszoba ajtajában döbben rá arra, hogy nemcsak a gyerekekkel nem tud bánni, a nőkkel sem? Miért a mi hibánk, ha Ők rosszat álmodnak? Miért baj, ha őszintén válaszolunk arra kérdésre, hogy fogytam-e? Érdemes-e, a friss jogosítvánnyal vezető feleségünknek tanácsokat osztogatni a forgalomban? Eljön-e az a pillanat egy nő életében, amikor azt mondja: Köszönöm, van elég cipőm, nem kell több. Illetve, hogy mindezek ellenére, miért dobban meg mégis a szívünk, ha belép a szobába?Nos, ezekre a kérdésekre nem tud választ adni az előadás. Viszont számos hasonló kérdést vet fel az együttélés nehézségeiről, szépségeiről, öröméről. (Magunk között szólva: inkább nehézségeiről.)Egyszemélyes vígjáték, nyolc különböző karakter, hetven percben. Csányi Sándor előadásában.
Ezt a hotelt nem lehet semmilyen útikönyvben megtalálni, hiszen csak a darab filmrendező főhőse találta ki. A tengerparti szálló valójában családi villa, aminek tulajdonosával meghitt viszonyba keveredik. Egy szép napon a rendező felesége elhatározza, hogy meglátogatja férjét ebben a sokat dicsért panzióban. Rögtönözni kell! Villámgyorsan „létrehoznak” egy szállodát, s a csinos szeretőből pedig a hotel szobalánya, portása, szakácsnője lesz. Kirakják a Hotel Mimóza feliratot - csakhogy szállóvendégek érkeznek, s a pánik sem sokat késik… ahogy a megcsalt feleség se. De a zseniális filmes nem fogy ki az ötletekből, és „rendezni” kezd. Szerző: Pierre Chesnot Díszlet: MAXIMUS Díszletkivitelező: Miskolczi László
Kemény Zsigmond regénye alapján. Az erdélyi fejedelemség aranykorában, I. Rákóczi György uralkodásának idejében járunk. Az ismert, rendezett világ alaposan felfordul: dúl a harmincéves háború, a nagyhatalmak ádáz küzdelme zajlik eszmék és vallási meggyőződések zászlaja alatt, azért, hogy ki gyakorolja a kontinens feletti irányítást. Erdélyben látszólag béke honol, de a fejedelemség valójában halálos szorításban vergődik. A vallásháborúk idején hamar megkérdőjeleződik minden: a morális értékek cseppfolyóssá, relatívvá válnak. Az erkölcs, a hit, a szeretet, a hűség alapfogalmai átalakulnak a hatalomvágy, a szerelem és a rajongó szenvedély sorsformáló tüzében. Rendezőasszisztens: Ficsor Eszter
Színházi stílusparódia a negyediken. A Színházrendezők Viadalában a Momentán színházat játszik: népszerű drámaírók, karakteres színházrendezők, öntudatos statiszták és hóbortos színészóriások bőrébe bújva improvizál. Tragikus királydrámák, vérbő vígjátékok, gimnáziumi kötelezők és posztmodern abszurdok - a társulat sosemvolt színdarabokat ír, rendez és játszik el Shakespeare, Csehov, Beckett vagy épp Spiró György stílusában, mindezt megfejelve a színházi próbák különleges atmoszférájával. Tisztelgés és paródia a klasszikus színház varázslatos világa előtt, persze kiforgatva, átalakítva, momentánosítva és 100%-ban improvizálva, a közönség ötletei alapján. Az előadásban (a filmes műfajokat megidéző Rendezők Viadalához hasonlóan) négy különböző színházi rendezésbe pillanthat be a néző, majd szavazhat, hogy melyik hármat nézné tovább. Az újabb kör után újabb szavazás és újabb kiesés, majd legvégül egyetlen győztes, nagy rendezés és improvizált színházi történet befejezése bontakozhat ki a közönség döntése alapján.
Janikovszky Éva fiatalkori naplója alapján. „Ha valami rém okos bácsi, mondjuk, egy pszichoanalitikus megfigyelné az életem, egész biztos rém unalmasnak és egész hétköznapinak találna, és nem pocsékolná rám az idejét, hanem visszatérne háromszemű és kétorrú hercegnőjéhez, akinek lelki problémáit biztos sikerrel oldaná meg. De én mégis olyan beképzelt alak vagyok, és azt hiszem, hogy velem annyi érdekes dolog történik, hogy azt föltétlenül szükséges megörökíteni az utókor számára.” Janikovszky – lánykori nevén Kucses – Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között, 1938-tól 1944-ig vezette a naplóját. Negyedik naplófüzetének borítóján ceruzával írva ez áll: „Kizárólag az utókor számára.” A bejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben vált felnőtté, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben igyekezett derűvel szemlélni az életet, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek saját családját is érintették. A leendő írónő hol kacagtató humorral, hol szívszorító iróniával mesél barátairól és szerelmeiről, kíméletlenül elemzi saját magáról – miközben a háttérben végig ott ketyeg a világtörténelem kegyetlen órája
Zenés szerelmi tragikomédia. A világ úgy tudja, hogy Kaliforniában érnek véget a szerelmi álmok. Mi, magyarok tudjuk, hogy Szegeden is megtörténnek ilyenek. S ez olyan szép! Egyszer La La Land, máskor Lölöland. Vajon melyik a miénk?Egy történet arról, amikor két ötvenes, elvált szülő, akik társadalmilag, politikailag, egzisztenciálisan, komolyságban, bohémságban merőben különbözőek, sikeresen tönkreteszik gyermekeik szerelmét. Hogy megérdemlik-e ezek a fiatalok ezt a szülői balfékséget? Döntse el a sors és/vagy az élet! (Mindenesetre rengeteget énekelnek az események folyásával egyirányban, mert ezek a mai fiatalok egyfolytában popsztárok akarnak lenni.)Közösségi finanszírozással létrejött előadás!
Opera négy felvonásban, prológussal, orosz nyelven, magyar, angol és orosz felirattal. Az OPERA 2023/24-es Szláv szezonjának egyik legemblematikusabb előadása Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij Borisz Godunovja. Az orosz operairodalom műremeke, amely Alekszandr Puskin azonos című drámája nyomán keletkezett, több mint húsz év után kerül újra az Operaház színpadára, mégpedig az utóbbi évek törekvésének és hagyományának fényében ez is az ősváltozatban. Vagyis nem a sokak által ismert és leggyakrabban játszott Rimszkij-Korszakov-féle átiratban és hangszerelésben, hanem a magában sokkal nagyobb feszültséget hordozó, sűrített cselekményű, eredeti Muszorgszkij-változatban. Így a darab középpontjában még hangsúlyosabban a szereplők lelki állapota áll: Muszorgszkij árnyalt zenei jellemrajzzal festi meg figuráit. Almási-Tóth András művészeti igazgató rendezésében és felfogásában keveredik a történelmi idő a mával, a romantikus-történelmi műből egy mai pszichothriller bomlik ki a horror elemeivel, amelyben egyszerre több idősíkban futnak az események. Alekszandr Puskin azonos című drámája nyomán a szövegkönyvet írta: Mogyeszt Muszorgszkij Videótervező: Czeglédi ZsomborMagyar nyelvű feliratok: Avar Katalin Zenei asszisztensek: Doman Katalin, Katona Anikó, Szennai Kálmán, Zsíros LeventeA Gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett Varlaam: Aleksei Kulagin
Ruben Östlund filmje alapján színpadra alkalmazta: Tim Price. Egy családi utazás nagy meglepetésekkel szolgálhat. Tomas, az üzletember egy síparadicsomba viszi szeretteit a téli vakációra. Váratlanul azonban lezúdul egy lavina és magával sodor sok mindent – ha magukat a családtagokat nem is, de sok illúziót, önáltatást, hamis ábrándot. Elvégre hogyan lehet arról beszélni, ha egy családfő a veszélyből első ösztönében nem a gyerekeit, hanem a telefonját menti ki? Ruben Östlund fekete komédiájának friss színpadi adaptációja üdítő humorral és empátiával beszél az emberi kapcsolatok rejtelmeiről. Az előadás a Katona József Színház és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre. Továbbá: Sándor Rebeka Sofie / Vas Hanna Regina, Tereczi Dániel Tamás / Mester Máté
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették. Kigyulladnak a csillár fényei, és egyszerre régi pompájában ragyog fel az egykori párizsi Operaház. Felidéződik egy nagy szerelem története. Szereplői: Raoul, a romantikus fiatal gróf és Christine, a bájos, tehetséges énekesnő. Kettőjük között azonban ott áll egy titokzatos harmadik személy, aki mindent elkövet boldogságuk ellen. A rejtélyes harmadik: az Operaház Fantomja, aki a színház alatti labirintusban él. Ez az ember nem riad vissza semmilyen eszköztől, hogy elnyerje Christine szerelmét. Ki ez a fantasztikus lény? Zseniális zenész, tudós, építész, feltaláló, szenvedélyes szerelmes vagy szörnyszülött zsaroló gyilkos? Erről szól ez az este, erről szól ez a - Andrew Lloyd Webber csodás zenéjével átszőtt - szenvedélyes és látványos musical.
Icke izgalmas, kortárs változatában Oidipusz egy nagy jövő előtt álló, a miniszterelnöki pozícióért jó esélyekkel induló férfi, aki teljes átláthatóságot ígért választóinak. Nincs több mismásolás, eltussolás, a régi aktákat is újranyitják. A választás éjszakáján játszódó színdarabban egy ambíciózus, ereje teljében lévő férfi szembesül a múlt árnyaival, de mennyi terhet bír elviselni egy ember? Kiéleződő családi konfliktusok, múltban eltussolt ügyek utáni nyomozás, politikai nyomás, és senki sem az, aminek látszik – egy nagyon mai thrillert láthat a közönség Pál Andrással a címszerepben, Szikszai Rémusz rendezésében. Robert Icke angol színházrendező és drámaíró. Több klasszikus színmű újragondolása kapcsolódik a nevéhez, kortársi közegbe helyezte pl. a Nórát, a Vadkacsát, a Ványa bácsit, a Stuart Máriát vagy az Oreszteiát. Ezt a sort folytatja színházunk harmadik bemutatója, Szophoklész Oidipusz királyának modern adaptációja, melynek 2024 tavaszán tartjuk magyarországi ősbemutatóját. Media design: Varga Vince Gyerek, Tiréziász kísérője: Szikszai Gáspár, Varga Frigyes
A mosoly országa Lehár Ferenc pályafutásának egyik legmeghatározóbb darabja, életműve összefoglalója, amit ő maga legjobb alkotásának tartott. Az operai igényességgel megkomponált, háromfelvonásos operettet 1929-ben mutatták be. Zenei jellegét és történetét az akkor divatos keleti motívumok inspirálták: a bécsi tábornok arisztokrata lánya, Liza, és a kínai trónörökös, Szu Csong herceg szerelmét meséli el. Bár a műfajtól megszokott módon nincs híján humornak, játékosságnak, A mosoly országa a kibékíthetetlen világnézeti ellentétek, kulturális és társadalmi különbségek komoly kérdéseit járja körül, és ez a világ első operettje, mely nem vidám végkifejlettel zárul. A nemzetközi tematikához illően egy világhírű brit művész vállalkozott a mű megrendezésére: Stephen Medcalf olvasatában lesz látható újra A mosoly országa Budapesten.