The Flower in Prison

Ez egy nagyon jó sorozat! most tart a 6. résznél!
Jó a történet, jók a szereplõk.

Most nézem az 5. részt.
Az egyetlen, ami felkivánkozik bennem: Miért kell nõket alkalmazni kémszervezetben, arra hogy öljenek?
Amikor férfi is ugyanugy elvégezheti a piszkos munkát?
Az oké, hogy felderítés, beépülés lehetséges persze, de ölni?

az igért dalok:



https://www.youtube.com/watch?v=C5UQ-rbOErQ


https://www.youtube.com/watch?v=H__FPsxOSTA

Dr Csoma Mózes elõadása Szegeden, egy részletes vázlat jelent meg a Szeged Ma hasábjain:


Made in Korea felirat van a töltõdön? – Te is támogattad Kim Dzsongun atomkísérleteit!
Tóth Marcell
2016. május 15., vasárnap • Cikk nyomtatása • Küldés e-mailben
Fotó: Kovács Ferenc, Wikipédia

The_statues_of_Kim_Il_Sung_and_Kim_Jong_Il_on_Mansu_Hill_in_Pyongyang_(april_2012)

Csoma Mózes elõadásából kiderült, miért nevezték prostituáltnak Magyarországot az észak-koreaiak 1989-ben, sõt, az is, hogy vajon mûködnek-e még az egykori Rákosi Mátyás Kórház magyar gyártmányú orvosi mûszerei. Az ELTE oktatója a szegedi történészhallgatók meghívására érkezett a városba.

„Korea földrajza magában hordozta mindig is a megosztottság lehetõségét” – a Szegedi Történészhallgatók Egyesületének (SZETE) meghívására látogatott Szegedre Csoma Mózes egyetemi docens, az ELTE Koreai Tanszék vezetõje, aki Koreai-félsziget XX. századi történetérõl tartott elõadást. A kutató elmondta, már a középkorban, majd az 1904-ben kirobbant orosz-japán háború elõestéjén felmerült a terület kettéosztása.
Senki nem gondolta volna, hogy a két megszállási zónából két állam alakul ki

Mint a tankönyvekbõl ismert, a háborút meglepetésre a japánok nyerték meg, így elõbb protektorátus, majd gyarmat lett Korea, a helyiek történelmük legszomorúbb részeként tartják számon a II. világháború végéig tartó idõszakot. 1945 nyarán Potsdamban döntöttek arról, hogy ideiglenes jelleggel kettéosztják a 38. szélességi fok mentén a területet, ettõl északra a szovjetek, délre az amerikaiak rendezkedtek be. „Senki nem gondolta volna, hogy pár év múlva két egymástól elzárkózó állam jön létre” – mondta a történész.

Délen az Amerika-barát emigránsok szervezkedtek, itt kiemelkedett Li Szin Man, aki már a sanghaji emigránskormánynak is az elnöke volt 1919-ben. Észak-Korea esetében volt több a Szovjetunióból és Mao Ce-tung környezetébõl származó vezetésre esélyes kommunista emigráns, végül egy fiatal partizán, Kim Ir Szen vált vezetõvé, aki szintén élt Sztálin birodalmában. Dél-Koreában 1948-ig katonai kormányzat volt, s egy kapitalista berendezkedés alakult ki, míg északon a szocializmus építését kezdték meg.

korea_eloadas002kf
Koncepciós per áldozatai lettek a diplomáciai kapcsolatot felvevõ magyar és észak-koreai külügyminiszterek

Míg Li Szin Man betöltötte a 70. életévét, Kim Ir Szen csupán 33 éves, ami egy konfuciánus hagyományokkal bíró országban nagyon fiatal életkornak számít egy vezetõnél, ezért szovjet támogatással személyi kultuszt épített ki. Kim Dzsongun ma hasonló problémákkal küzd, ezért a nagyapa emlékét használja ki legitimációs célra, a hajviselet, a felszedett kilók is ennek erõsítését szolgálják.

1947-ben ugyan az ENSZ illetékességébe utalta a koreai kérdést az Egyesült Államok, mégsem lett nyugalom, csupán Dél-Koreában tartottak választást, a nemzetgyûlés a függetlenség kikiáltása után kerek három évvel, 1948. augusztus 15-én ült össze elõször. Ezt északon nem fogadták el, kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, amellyel 1948 novemberében felvette Magyarország is a diplomáciai kapcsolatot. A két ország akkori külügyminiszterei – Rajk László és Pak Honjong – elsõként váltak koncepciós perek áldozataivá hazájukban…
Kim Ir Szen elhitette Sztálinnal, hogy egész Korea az ölükbe hullhat

„1949-ben északon és délen is felvetették, hogy fegyveres erõvel kellene egyesíteni a két országrészt. Az amerikaiak azonban nem akarták, hogy háború robbanjon ki, szándékosan kevés fegyvert, üzemanyagot adtak a dél-koreai hadseregnek, sõt, több nyilatkozatban azt hangsúlyozták, a félsziget az amerikai védelmi vonalakon kívül van” – magyarázta Csoma. Ez azonban csak megerõsítette az északiak elbizakodottságát, s 1950-re meggyõzték Maót és Sztálint is, hogy gyorsan gyõznének.

1950. június 25-én indult el a támadás, s pár hét alatt nemcsak a dél-koreai fõvárost, Szöult foglalták el, hanem szinte az egész félszigetet. Az ENSZ Biztonsági Tanács még a támadás napján összeült, s – mivel a Szovjetunió követe nem vett részt (Kínát pedig Tajvan képviselte) az ülésén – agresszornak minõsítette az északiakat. 16 ország küldött katonai segítséget, köztük Thaiföld és Törökország, de az Egyesült Államok szerepe volt a legjelentõsebb. Ennek köszönhetõen pár hónap múlva megfordult a kocka, az északiak kezén már alig maradt terület. Ezt követõen lépett be Kína a háborúba „önkénteseivel”, így végül a korábbi határok mentén merevedett meg a front 1951-ben. A háború ugyan fegyverszünettel befejezõdött 1953-ban, de békét máig nem kötöttek. Az aláírók között nem volt ott Dél-Korea, csak Észak-Korea, Kína és az ENSZ-csapatok nevében az Egyesült Államok.

DPRK_Soldier
S a magyarok kivel voltak?

„2014 elején létrehoztak egy új múzeumot, a Koreai Köztársaság Moderntörténeti Múzeumát. Csaba Gábor dél-koreai követ riadtan hívott, az egyik vitrinben bemutatták azt a 16 államot, amely segítette a háborúban Dél-Koreát, s ott volt egy tizenhetedik zászló, Magyarországé. Ez nagyon dicséretes, csak egy hiba van, mi a másik oldal mellett álltunk akkoriban” – mondta a történész. Kutatásai során egyértelmû választ nem kapott, de azt gondolja, hogy az egyesült államokbeli magyar emigránsok gyûjtése miatt kerülhetett az ország ide. Egyik szervezetük gyûjtött pár ezer dollárt a magyar nép nevében, valószínûleg erre emlékeztek valamiért a tárlat összeállítói.

Az európai kommunista szatellitállamok hadikórházakat küldtek Észak-Koreába, a magyar Rákosi Mátyás Kórház egészen 1957-ig mûködött magyar személyzettel, akik a katonák és a civilek ellátása mellett részt vettek a járványok elleni küzdelemben. Az intézmény ugyan – a sajtóhírekkel ellentétben már sem a Rákosi Mátyás, sem a Koreai Magyar Kórház nevet nem viseli – még mindig õrzi az itt dolgozó magyarok emlékét, sõt nem egy gépen még ma is a Made in Hungary felirat olvasható. Egyes magyar civilszervezetek – például a baptista szeretetszolgálat – jelenleg is segíti gyógyszerszállítmányokkal az intézmény mûködését.

Ezen felül befogadtak koreai gyerekeket, diákokat Magyarországon, egyes idõszakokban számuk megközelítette az ezer fõt. Miután kitört az 1956-os forradalom sietve hazahozatta õket a koreai diktátor, s hónapokon keresztül tartó „agymosással” próbálta elérni, hogy elfelejtsék a magyarországi eseményeket. Ezt követõen szétszórták õket vidéken, s igyekeztek távol tartani mindegyiküket a magyar nagykövetségtõl, mert féltek, hogy rendszerellenes értelmiségi szervezõdéssé állnak össze.

korea_eloadas003kf
Észak-Korea és a dzsucse

A Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) XX. – sztálinista személyi kultusszal leszámoló – kongresszusa és az ennek hatására a keleti blokkban kitörõ elégedetlenség hatására úgy döntött Kim Ir Szen, hogy a saját ideológiáját, a dzsucsét helyezi elõtérbe. Ez három területet célzott meg: a gazdaságban az önellátást, a politikában a függetlenséget, a hadügyben az önvédelmet. Az „eredmények” a ’90-es évek közepén mutatkoztak meg igazán, 1995-ben félmillió, 1996-ban egymillió ember halt éhen Észak-Koreában. Ekkor már Kim Ir Szen fia, Kim Dzsongil lett a vezetõ, az 1970-es évek közepétõl egyre inkább monarchikussá vált a rendszer, s távolodott a többi szocialista országtól.

Eközben a ’60-as évek elejétõl Dél-Koreában katonai diktatúra jött létre, a teljhatalmat azonban az exportorientált gazdaság fejlesztésére használták ki, ami teljes sikert hozott, mert a külföldi hiteleket olyan iparágakra fordították, amelyekben versenyképesek tudtak lenni. Vendégmunkásokat küldtek például Nyugat-Németországba, ahol a legkeményebb feladatokat végezték többek között a bányászatban. Dél-Korea biztosította az amerikai hadsereg szükségleteit a vietnami háború idején.
„A fene se ismeri ki magát ezeken az ázsiaiakon”

Kim Ir Szen a ’80-as években végigjárta a kelet-európai szocialista államokat páncélvonaton, hogy meggyõzzön mindenkit arról, bojkottálják a szöuli olimpiát is, hasonlóan a Los Angeles-i rendezvényhez. Elvárta volna azt is, hogy Magyarországra belépve az utazás során mindenhol észak-koreai zászlók és ünneplõ tömeg várja, de ezt végül a magyar diplomácia erõfeszítéseinek köszönhetõen sikerült elkerülni. A találkozó után Kádár János csak annyit mondott: „a fene se ismeri ki magát ezeken az ázsiaiakon”.

korea_eloadas005kf

A magyarok – hasonlóan a többi államhoz – végül elküldték sportolóikat, sõt Magyarország volt az elsõ a blokkból, amely felvette Dél-Koreával a diplomáciai kapcsolatokat. Válaszul az északiak megfenyegették a magyar nagykövetséget, minõsíthetetlen hangnemû közleményeikben többek között prostituáltnak nevezték hazánkat, nagyköveti szintrõl ügyvivõire estek vissza a kapcsolatok. Erre válaszul az Antall-kormány úgy döntött, nem javít a kapcsolatokon, amíg nem kérnek elnézést az észak-koreaiak. Végül 1999-ben megszûnt az észak-koreai magyar követség, a magyar nagykövet évente kétszer átmegy a kommunista államba.

A SZEGEDma.hu kérdésére Csoma Mózes beszélt a Magyarországról disszidált észak-koreaiakról. 1956-ban tudomása szerint négy fõ lépte át az országhatárt, hárman Ausztriába, egy fõ Jugoszláviába menekült. A három élõ személybõl kettõvel készített interjút az ELTE kutatója. Számukra a Rákosi-korszak Budapestje maga volt a megtestesült Amerika neonfényekkel, kávéházakkal, gyulai kolbásszal. Teljesen megdöbbentek, hogy 1956-ban forradalom tört ki, ennek ellenére egyikük, egy volt észak-koreai katona tapasztalataival segítette a Móricz Zsigmond téren harcolókat. Az interjúkat nem volt egyszerû elkészíteni, mert az emigránsok a hatvan évvel ezelõtti magyar és a hatvanöt évvel ezelõtti koreai nyelvet beszélték, ezeket is törve.
Aki a Samsung töltõjén Made in Korea feliratot lát, az valószínûleg támogatta az atomkísérleteket

Természetesen csak átvitt értelemben, de tény, a keszongi ipari park készült termékekbõl szereztek devizabevételt az észak-koreai diktátorok. Csoma elmondta, Kim Dzsongil kénytelen volt felismerni, nyitnia kell gazdaságilag. Szerencséjére 1998-ban – történetében elõször – Dél-Koreában a baloldal került hatalomra, akik támogatták a gazdasági, s az ehhez szükséges politikai kooperációt. Az elõbbiben élen járt a Hyundai, amelynek vezetõi korábban az északi területekrõl menekültek, s 2000-ban a két állam vezetõi egy asztalhoz ültek Phenjanban. Keszongban észak-koreai munkások végeztek összeszerelést dél-koreai cégeknek, valamint turisták tízezrei indultak délrõl észak felé, devizabevételt teremtve a kommunista államnak.

2006-ban azután újból atomrobbantás történt Észak-Koreában, ami csalódást váltott ki azokban, akik eddig valamilyen formában támogatták az együttmûködést. A baloldalt ezért a választópolgárok azzal büntették, hogy 2008 óta a konzervatívokra adják le szavazataikat. A történész úgy látja azonban, hogy a két Korea részérõl a kirohanások csak retorikai szempontból érdekesek, valójában mindkét fél számára a status quo fenntartása a fontos.

http://szegedma.hu/hir/szeged/2016/05/made-in-korea-felirat-van-a-toltodon-te-is-tamogattad-kim-dzsongun-atomkiserleteit.html

Dokmán lemondott az igaz szerelemrõl, így õ lett a Pokol Úrnõje. :)))