Ez az õ nagy tragédiájuk. Hogy mindenki fél attól, ami gondot jelenthetnek. És nem is véletlenül.
Tokmán is milyen nehezen dönt végül is mellette. Pedig nekik van a legnagyobb szükségük a szeretetre. Csakhogy mások sem annyira erõsek, ahogy gondolják magukról. Mindenki a biztonságot és a könnyebb utat keresi. És ez nagyon is megérthetõ. :(((


Most el kell mennem. Majd este jövök. Addig is jó beszélgetést :)))

És még valami,
Ha minden gyenge jellemre ilyen vég várna, kihalna a világ és az a néhány erõs ember háborúzna csak a Földön.
Szerencsére a gyengék sokszor egymásba kapaszkodnak, vagy egy megértõ erõsebbe és mégiscsak megvívják mindennapi harcaikat. És néha kiegészítjük egymást. Ami az én gyengeségem, az Neked az erõd. És fordítva.
Ha Bidamból katonát csinálnak, talán Jusin legjobb felderítõje lett volna. Kiegészítve Jusint, aki nem tudott ravasz lenni igazán. Ki tudja ?

Munno mindenképpen felelõs ezért a sorsért, mert a felnõtt nagy eszével nem fogta fel, hogy a gyerek nem kicsi felnõtt. Egy gyereknek mindent el kell magyarázni, esetleg többször is. Õ erre képtelen volt.
Viszont Mishil is felelõs ezért. Az elsõ találkozásuknál szerintem nem azon lepõdött meg - ahogy emlékszem - hogy ez az ember a fia, hanem hogy mejelent elõtte. Ez alapján tudtais hogy ki neveli, õt pedig ismerte személyesen. Bele látott mindenkibe miért pont Munnoba nem?

Viszont dorombka és napraforgó hozzászólása alapján jöttem rá, hogy Bidam-rajongóként kettõs mércét használok. Itt a kedvencem, a való életben pedig nagyon nagy ívben elkerülném az elõéletét ismerve.

mindvégig magányos maradt születésétõl, a haláláig.

és megint csak nem akarom hibáztatni ezért megint Munnot, de aki egész életében barátok és család nélkül nõtt fel, az vajon hogyan fog mély érzelmeket nyújtani, adni és kapni bárhogyan is vágyik rá.Valamelyik stációjában el fog bukni.


Mintha valakit nem tanítottak volna meg írni és olvasni és mindenféle társadalmi szokásra, de elvárják tõle, hogy illedelmesen viselkedjen, késsel villával egyen, és akadémiai székfoglalón helytálljon.
egész jól helytállt, ahhoz képest, hogy Munno nem volt egy Higgins professzor.

Amikor megismerjük, éppen nagyon lusta. Ez így van. Nem találja a maga helyét az életben. Azért is lepõdik meg Munno, amikor magától akar segíteni a hercegnõnek. Nem ilyennek ismerte eddig. De ezt mindannyian ismerjük. Adj egy lézengõ embernek célt, olyat amit szívvel, szívesen csinál és csodákra lesz képes. Munno nem tudott neki célt adni, nem volt a penge foglalata, hát nem is tudott olyan lelkesedést kihozni belõle, mint pl. Tokmán. Ezért mondtam, hogy hiányzottak más emberek Bidam mellõl. Néha egy másik ember jobban meg tudja magyarázni, vagy értetni velünk akár ugyanazt a dolgot is.
Néha a gyerekeim lelkesen mesélik barátjuk, vagy tanáruk mondatait. Olyat, amit már évek óta nem tudok velük megértetni. Szerencsére valaki jobban meg tudta fogalmazni azt, ami nekem nem sikerült. Én pedig hálás vagyok érte. :)))
Csúnya grimaszok bizony. Hiszen nem sokat ért az egészbõl. Csak azt, hogy valamit elhallgattak elõle. Hogy az udvarban semmi sem az, aminek látszik. Hogy játszmák folynak körülötte. Hogy talán van egy anyja is, akit egyáltalán nem érdekel az õ sorsa. Akinek van az ismeretségi körében eldobott gyerek, az hallhatja mit gondolnak. Végtelenül szomorúak azok a gondolatok és néha kegyetlenül dühösek. Bidam dühös, csalódott és gyanakvó. Miért csodálkozunk ezen. Emellett hálás és bizakodó is. Szeretne adni valamit és szeretne elismerést. Mint egy kamasz.
Amit a továbbiakban leírtál, azok nekem inkább a forgatókönyv ellentmondásai. Nem is csoda, ha útközben megfordult a koncepció.
Bár érdekes módon nekem sokszor szimpatikusabb az elsõ felében, amikor még állítólag gonosznak készült a figura. A második részben több sunyiságot látok benne, amit én annak tudok be, hogy a feladat amivel megbízták és a Misil-klánnal folytatott állandó küzdelem nem tesz neki jót. De amikor önmaga, akkor látszik, hogy õszintén tud szeretni.
Végig harcol saját magával és ez nekem az egyik legszimpatikusabb tulajdonsága. Nem hiszek a genetika mindenhatóságában, de azért sok mindent befolyásol. Van aki nehéz tulajdonságokkal születik és egész életében harcol velük. Bidam akar jó lenni, fõleg a királynõ miatt. Neki õ a mérce, a markolat. Nem jó jellem. Rosszat örökölt és rosszul nevelték. Mégis küzd magával. Akar jó lenni. Nem mindig sikerül. De nem mondja azt, amit az anyja, hogy így van jól, mert ez szolgálja az érdekeimet.
Nagyon ellentmondásos jellem, de semmiképpen nem romlott, vagy gonosz. De nagyon esendõ. Majd ha az 50. rész utáni részekhez érünk, megmutatom mire gondolok, mert idézgetni itt elég hosszadalmas lenne.
Persze hogy magában hordozza a bukást. De nem csak saját maga miatt.
A katolikus egyház azt tanítja, hogy nemcsak tetteink, de szándékaink is számítanak. Rossz és jó értelemben egyaránt. Ezen a téren azt hiszem Bidam jobb elbírálásban részesülne, mintha csak tettei alapján ítélnénk meg.

egyetértek Napraforgóval abban, hogy

A többi észrevétel is elgondolkodtató, de Munno felelõsségét nem menti fel a szememben, még akkor sem, ha abban a korban próbálok gondolkodni céljait illetõen.
Ha királyt akart nevelni és ezért sok mindenre(? és az mi lett volna ?) megtanított, hogy nem vette észre az esetleges gonoszságát, amihez valahonnan kellett vennie a tudást...
Ha csalódott miért nem adta kolostorba...
Miért cipelte magával, miközben félt tõle, gyûlölte...
Miért sértõdött meg az ellesett technikán, nem hiszem, hogy csak ezáltal lett gyilkosabb élõfegyverré...
Miért nem mondta meg mi a szándéka a könyvvel idejében...
Stb, stb..
Minden kérdésben ott van számomra Munno , és az õ elmaradt válaszai.
A többiek próbálták befogadni, elfogadni, vagy erõsen manipulálva kihasználni.
De szerintem mindvégig magányos maradt születésétõl, a haláláig.

Nem akarom megbántani a Bidam-rajongókat, de gyetértek Napraforgóval sõt már én is megemlítettem hogy:
És akkor elmegy Tokmánhoz, virágot visz, hogy megtudja tõle a születési dátumát.
NEM azért visz virágot - mint ez sokan irogatták - mert szereti Tokmánt, vagy tetszik neki, hanem azért,
mert meg akar bizonyosodni!

Erõsen érzõdik a forgatókönyv változásából és a szinészi játékból egyaránt , hogy az eredeti koncepció Bidám figuráját illetõen teljesen eltér az eredeti elképzeléstõl.
Ez persze semmit nem von le a film , a szereplõk és a szinészek értékébõl.
Sõt, lehet, hogy ez biztosítja a kibékithetetlen feszültséget, amit folyton érzünk fõként Bidám és kapcsolatai viszonylatában.
Ezt is mostanában valaki oly jól megfogalmazta.

Kedves maggi!

Ez annyira szép védõbeszéd Bidam mellett. Szívembõl szóltál illetve írtál. Minden sorod csodás. Olyan jó olvasni az írásaitokat és látni, hogy ennyi érzelmet mozgat meg ez a sorozat. Így vagyok vele én is, de nem tudom ilyen szépen szavakba önteni. Másokat ismételni pedig nem szeretnék. Vesézzétek még a szereplõket és a történéseket szorgalmasan. Gyönyörûség olvasni.

Bocsánat, hogy megint beleszólok, miután a fórumon többszáz oldalt kihagytam. Mostanában újra nézem a Silla-sorozatot, szinte minden rész sikerült újra néznem (bár nekem késõn van, néha belealszom - de én reggel 5-kor kelek)
Általában megértõ és elnézõ vagyok - így Bidámot is szerettem, DE nem rajongtam érte. Most, hogy újra látom az egyes részeket, egyre inkább egyetértek az alkotókkal, akik nem szánták Bidámot szimpatikus figurának.

Amikor elõször találkozunk vele, egy barlangban hûsöl, alszik, amikor a mestere elküldte gyógynövényet gyûjteni, mert az egész falu beteg.
És mit tesz õ? Egyáltalán nem keresgéli azokat a gyógynövényeket, hanem fog néhány parasztot, és azokat küldi, õ meg aluszkál a hûvösön.
Láttunk néhány epizódot a gyerekkorából. Lelkesen tanul, mindenféle kínai bölcsességeket magol, hogy a mesterének imponáljon.
Visszaszerzi a könyveket, amelyeket a mestere neki ígért. Hogy milyen módon? Ezt láttuk. Lemészárolt egy rakás embert.
Na ez nem volt egészen tiszta. Honnan vette az ötletet, ha nem látott még ilyet???
A mestere ezután megvonta tõle a bizalmát.
De azért biztos jó pár dologra megtanította, pl. harcolni, kûzdeni. Csak arra a fura figurára (darumadár, vagy ilyesmi) nem tanította meg, amit Bidám ellesett és a Bodzsonggal folytatott párbajban alkalmazott.
Én akkor sokat gondolkoztam. Ez a fiú ellesett egy párbajtechnikát.
DE nem leste el, nem tanulta meg Munno egész életfilozófiáját, amit jó 20 éven keresztül látott, amivel nap-mint-nap együtt élt??? Ez nekem valahogy nem életszerû, nem elfogadható.
Azt mondják a legjobb nevelés a példa, az, hogy hogyan élsz.
Hát õ ott élt Munno mellett nap-mint-nap, nem igaz, hogy ne látta volna, hogy milyen ember?

Ha mégis másmilyen lett - és másmilyen lett! - az nem feltétlenül Munno hibája!

Mindig ravaszkodik - pl. már látta a "születési anyakönyveket" Munno iratai között. És akkor elmegy Tokmánhoz, virágot visz, hogy megtudja tõle a születési dátumát. NEM azért visz virágot - mint ez sokan irogatták - mert szereti Tokmánt, vagy tetszik neki, hanem azért, mert meg akar bizonyosodni!
(Mellesleg ez forgatókönyvi hiba - hiszen bárki tudhatta az ikerhercegnõk születési dátumát! - aki Cson-Mjongét tudta, és ez nem volt titok!, az Tokmánét is tudta, szóval ezt fölösleges volt ilyen ravaszul kikutatni.)

Most, hogy újra nézem a sorozatot, annyiszor látom az arcát, a rezdüléseit, olyan sokszor látom azokat a rezdüléseket, fintorokat, amelyek az õ - bocsánat, de - romlottságáról - tanúskodnak.

Aztán az is furcsa, hogy nem is ismeri a patkányképûnek nevezett kereskedõt - bár az éveken keresztül pénzelte Munnot - na jó, mondjuk Munno elõtte is titkolta (bár ezt nehéz elhinni), elõször megsebesíti a palit, aztán zsarolja, végül a lgebizalmasbb embere lesz...

Bidám éleseszû volt - soha nem gondolt rá, mibõl van pénzük? Soha nem látott senkit az istenháta mögötti vidékeken, aki valamiért gyanús lett volna neki?
Ott az isten háta mögötti vidékeken vagy csak parasztokat lehetett látni, esetleg a vidéki nemeseket, kormányzókat, talán pár kereskedõt.
Ez az éleselméjû fiú ne vette volna észre az ebbõl a sorból kilógó embereket? A mesterének sikerült ezekkel mindig úgy találkoznia, hogy a tanítványa ne lássa meg??? Hát ez nehezen képzelhetõ el.

Egyszóval nekem nagyon is logikus Bidám "pálfordulása", Tokmán elleni lázadása.

Mellesleg midig a negatív figurák a színesebbek, az érdekesebbek. És néha érdekesebbek, közkedveltebbek is...

Szia Kimbin Kedves,
Örülök, hogy újra itt vagy. És örülök, hogy tetszett, amit írtam. Tényleg õszintén gondolom. :)))
De inkább ne bíztassatok, mert anélkül is elég szószátyár vagyok. De majd azért megpróbálom rövidebbre fogni a véleményemet.
Egyébként nekem már könnyû volt, mert annyi szép gondolat elhangzott már itt a fórumon, hogy csak ki kellett választanom közülük azokat, amikkel egyetértek és egy kicsit tovább gondolnom, hogy egészen az enyémek legyenek.
Azt hiszem ez igazi csapatmunka volt :))))

Drága Boil,
Örülök, hogy magadénak érzed. Nagyon is megértem a gondjaidat. Csak nekem ez a két fiú egyben született. Egy végtelenül erkölcsös, becsületes, szigorú értékrendet képviselõ, barátaiért a tûzbe menõ Jusinom van, aki az egyéb kötelességei terén (tanulás, munka, házimunka)Bidamos lazasággal és könnyedséggel viseltetik. Úgy érzi, hogy az élet adósa még a válasszal, hogy miért él. Ezért nem is hajtja magát. Lassan megõrülök tõle. Nem tudom mi lesz vele. Persze mindenki szereti, de hogy mibõl fog megélni, azt még én sem tudom.
De talán ha még sokáig beszélgetünk ezen a fórumon, együtt kitaláljuk :)))))

Köszönöm, hogy elolvastátok és nem koppintottatok a fejemre. Én sem szántam ilyen hosszúnak, csak nem vettem észre.
És nagyon örülök, ha tetszett. Igazán szívbõl jött :))

Csak azért Boilnak címeztem, mert õ mondta tegnap, hogy kiváncsi lett volna rá.

Dorombka, a barlang hasonlat nagyon tetszik :))

Na majd csak gyõzzetek lefogni, ha Jusin kerül terítékre :))))))))))))))) (de majd a kezemre ülök :)))

"A száraz történelmi tényeket, úgy megtöltik érzelmekkel, hogy teljesen magunkénak érezzük, mintha ott, velük éltünk volna."

Ezekkel a tényekkel kicsit érdemes vigyázni, mert a koreai filmesek elég lazán kezelik a valóságot és a fikciót.
Pl: sehol nem találam olyan infót, hogy Tokman valóban a palotán kívül nõtt fel. Ez persze azt is jelentheti, hogy csak én nem akadtam rá.

Nem nekem írtad, de reagálnom kell rá. Nagyon egyetértek mindennel, amit írtál. Õszintén csodállak, hogy ilyen jó, részletes jellemzést tudtál adni Bibámról.
További szép napot!

Nagyon szép , mély és gondolatébresztõ összefoglaló volt.

Nekem az jutott eszembe, hogy a forgatókönyvírók ezeket a barlangos jeleneteket, mint egy megszületés (=anyaméh )jelképeként is alkalmazhatják , utána mindig valami nagy változás történik.
A köldökzsinór meg vagy van , vagy nincs, esetleg egy neveletlen kutyakölyök pórázaként funkcionál, amit sajnos az vág el drasztikusan, akinek legjobban kellene vezetni, irányt mutatni.Nem akarok megint Munnora hivatkozni, de kiráz a hideg a nevelési elveitõl.Bár azt is hozzáteszem mentségére szólva, hogy az más kor és körülmény között játszódik, mint, amit a ma embere Európa közepén gondol a dologról.

És elgondoldtató az is, hogy mi a bûn fogalma: Szerintem az mindig a hatásának a súlyától függ és nem lehet statikusan kiragadni az adott szituból.
Egy élelmiszerlopás is fõbenjáró bûn lehet ínséges idõkben, és egy emberölés is ad abszurdum megbocsátható,
ha történetesen általa életeket menthet (pl.családot egy gyilkos elõl )

Maggi! ez csodálatos volt! Félve kezdtem el olvasni, (Bidám rajongó lévén), de amit leírtál az teljesen helytálló. Hány és hány szempont szerint lehet elemezni õket, és mind igaz.. Ebben ( is) utolérhetetlenek a koreaiak, hogy ilyen jellemrajzokat tudnak kitalálni. A száraz történelmi tényeket, úgy megtöltik érzelmekkel, hogy teljesen magunkénak érezzük, mintha ott, velük éltünk volna.
Ez az egész fórum, már olyan mint egy szellemi és önismereti mûhely. Csak sajnálni tudom azokat akik nem részesei ennek. Valami nagyon gyönyörûbõl maradnak ki. Örülök, hogy Orosz is Visszatért, hisz elsõsorban az Õ érdeme, hogy itt ragadtam a fórumon, most már fél éve. (igaz inkább csak olvasóként).
Maggi megsírattál, de ez most nagyon jól esett. Köszönöm

Bocsánat hogy elsõnek én reagálok.
A kukoricát felejtsd el. Részemrõl Arany Ecsetes Szószóló lettél.
(Ecsettel írtak ha jól láttam.)

Te jó ég!!!!!
Nem vettem észre, hogy ilyen hosszú.
Mindenkitõl elnézést kérek.
Boil, bocsánat. Ezt nem érdemelted :))))

BOILNAK KÜLDÖM SZERETETTEL. MINDENKI MÁS NYUGODTAN UGORJA ÁT :))))))

Kicsit grafomán lett, de rövidebben nem tudtam. Bocsánat érte :)))

Akkor még egyszer megpróbálom elmondani mindazt, amit Bidamról gondolok azok után, amit annyian megosztottatok velünk. Meg azok után, hogy tegnap megnéztem vagy 5 vágatlan részt egymás után (pedig ez rám nem jellemzõ, de elkapott a hangulata :))
Nem is bánom már, hogy tegnap elszállt az a hosszú értekezés, amit írtam. Mert ma nagyon különös dolog jutott eszembe Bidamról. Kissé félve írom le. Remélem, nem kell egész nap kukoricán térdepelnem miatta.
Mi van akkor, ha Bidam nem rossz tanítványa volt Munnonak, hanem bizonyos szempontból nagyon is jó? Munno õszintén követte a buddhizmus tanait. És a buddhisták nem félik a halált. Bidam se félt. Ezt el is mondta Tokmánnak, de a tettei is ezt igazolták (pl. mikor majdnem megégették). Ha igazán õszintén gondolja ezt, akkor mások halála sem gond neki. Az erkölcs részben együttérzésbõl alakul ki. Ami nekem rossz, azt mással sem teszem. (ld. Biblia) Milyen szépen kifejtette Tokmánnak, hogy legyen nyugodt, 200 ember életét mentheti meg az életével. És szerintem ezt õ komolyan helyes cselekedetnek tekintette. Meghatotta a falubeliek szenvedése, hiszen azt õ is tudta, milyen rossz szenvedni és látta, mit meg nem tesz a mestere értük. Tehát a szenvedést enyhíteni jó dolog. Akkor õ most a mesterének tetszõ, jó dolgot készül tenni. Talán pont Jusin kétségbe esése volt az elsõ lépés, hogy elgondolkodjon. Persze, tudta õ, hogy Tokmánnak nem jó meghalni, de hát a nagyobb jót neki is be kell látnia. Na de mi ez Jusinnal? Bidamnak eddig senki nem volt fontos a mesterén kívül. Senki másért nem aggódott még (Munnoért meg nem kellett, ezt már megszokta), ezért nem tudott félni. Mert igazán csak a szeretteink miatt tanulunk meg aggódni. A fordulópont pedig a barlang volt. Hogy gúnyolódott még az elején Jusin fogadkozásán. De ott a barlangban annyi minden történt, annyi érzelem, egymásért aggódás, törõdés és szeretet, hogy észre kellett vennie, van itt egy másik, általa ismeretlen világ is. És ráadásul ebbe õt is befogadták. Segítséget kértek tõle, rábízták magukat. Ez új volt neki.
Munno sok hibát követett el, de mind olyat, amit mi szülõk is elkövetünk. Ki ezt, ki azt.
- Nem engedte Bidamot felnõni. Nem azt akarta, hogy önállóan gondolkodó és döntõ ember legyen, hanem hogy úgy döntsön mindig, ahogy õ szeretné. Kis Munno legyen. Talán ha továbbra is királynak nevelte volna, nem így tesz. De miután lemondott errõl, már csak a maga képére akarta formálni.
-Nem ismerkedhetett meg más életszemléletekkel. Pedig nem tesz jót egy embernek, ha csak egyféle szemszögbõl látja a világot. Még ha az tisztességes szemszög is. A vélemény kialakításához több látásmódot kell ütköztetni. Ez a felnõtté válás egyik lényeges lépése. Valaki írta, hogy Bidamnak nem voltak barátai, társai. Nagyon igaz. Sok ember alakít olyanná minket, amilyenek vagyunk (apa, anya, család, rokonok, barátok, tanárok, társak, szerelem, ismeretlenek is) Mindenkinek jut ezekbõl legalább 4-5 féle. Bidamnak csak Munno volt. Hogy így akarta, vagy így alakult, az már mindegy.
-Csalódott benne és ezt nem tudta eltitkolni. Minden mondatában, minden mozdulatában benne volt. De ezt már kívül-belül kibeszéltük.
A nagy emberek és erõs jellemek nagyon veszélyesek tudnak lenni a környezetükre. Rá tudnak minket venni olyanra is, amire még nem vagyunk felkészülve. Hiába látja az ember egy elv, vagy életszemlélet helyességét, ha még nem elég erõs benne a vágy, hogy a szerint éljen, vagy cselekedjen. Amíg nem magunk választjuk, nem sürgetõ kényszerként érezzük, hogy így kell tennünk, addig nem lesz sajátunk az az ügy. Persze ezt egy mesternek (szülõnek) nehéz lehet kivárni :).
Amikor elõször dönt maga, akkor csatlakozik Tokmánhoz. És jól vagy rosszul döntve, de mindig jó szándékkal segíteni akarja. Persze gyakran hibázik. Õ egy nagyra nõtt kamasz. Csupa lelkesedés és szeretetvágy. És sajnos Tokmán sem kezeli felnõttként egészen. Jusin és Alcson egyenlõ társai Tokmánnak. Még ha néha rájuk is parancsol, mindig meghallgatja a véleményüket és ad is rá. Bidamot mindig másként kezeli. Szereti, de vezeti is. A Misil-klán viselkedésérõl nem is beszélve, akik az orránál fogva próbálják vezetni, változó sikerrel. Talán egyedül Jusin tekinti õt felnõttnek, mindig megkövetelve tõle, hogy döntsön. Ez különösen akkor jön ki, amikor Jusin börtönben van és Bidamot kéri, hogy az ötleteit a harcról adja át és vitesse véghez. És Bidam ilyenkor mindig jól dönt. Még maga ellen is.
Nagyon is tud szeretni és önzetlen lenni. Azt mondani Tokmánnak, (mire már végre kiütötte Jusint) hogy ne küldje Jusint számûzetésbe, mert az Tokmánnak túlságosan fájna? Egy féltékeny szerelmestõl ez a legnagyobb áldozat. Jusinnal is különös, kölcsönös tiszteleten alapuló a kapcsolata. Tudják egymásról, hogy mindketten mindent megtennének Tokmánért. És ez nagyon szorosan összeköti õket. Jusin bízott meg legelõször benne. Amikor elõször harcolnak együtt, hogy kiszabadítsák a lányt. Csak összenéznek és máris tudnak mindent. Nincs annál nagyobb bizalom, mint amikor valakivel összevetem a hátam.
Tokmán mondja róla: „Te vagy a legártatlanabb lélek a palotában”.
Igazából csak a bizalmat volt képtelen megtanulni. Pont mert ilyen, azért a legmocsokabb dolog, amit Miszeng és a patkány tett vele. Ráadásul még egyedül az õ hibájának is próbálták (sajnos sikerrel) beállítani.
Sokan élünk a világban teljes életet kisebb-nagyobb testi, vagy lelki fogyatékkal. Bidamnak a szíve volt vak. Tudott szeretni, de nem mindig ismerte fel a szeretetet. Vak ember is élhet boldog, hosszú életet, kivéve, ha valaki egy hatalmas gödröt ás a háza elé. Bidammal pont ezt tették. Valljuk be, ennyi gonoszsággal szemben sokan elbuktunk volna. Én biztosan.
Nem tudom, mikor döntöttek úgy a forgatókönyvírók, hogy mégis pozitív jellem legyen, de nekem valahogy végig esendõ, szerethetõ embert mutat. Igaza van Boilnak. Kihozza anyai érzéseinket. Számos nevelési hibánkat megláthatjuk, de a szerethetõségét is. :)
Én, aki megingathatatlanul Jusin-párti vagyok, mégis úgy érzem, hogy együtt ketten tennének ki egy tökéletes embert. Mert Bidam a könnyedség és mosoly még a nehéz percekben is. És erre is szükség van a teljes élethez. De mennyire :)))

A magyar szinkronban a "szent származás" nincs kifejtve, igy az öröklési vitánál érthetetlenné vált az elhangzott mondatok jó része, itt írtam le bõvebben a kétfajta "szent származást":

http://forum.port.hu/viewtopic.php?post_id=2439099&highlight=2439099#2439099

Sejong apja - Yisabu tábornok (aki a filmben is szerepelt Munno visszaemlékezéseinél Geochilbu és Noribu nagyurakkal együtt) valószínüleg nem közvetlen királyi származású, így maga Sejong "jingol" nemes azaz addig király nem lehet amíg van "seongol" trónörökös.