Lefelejtettem a címzettet: természetesen T.O.P-nak szól, de bárki olvashatja, akinek van hozzá ideje, kedve, egyéb ingerenciája... :)

Kedves Tigristársam (éppen Tilli és közted vagyok, bár ez most mellékszál)!

[Néhány gondolat bennem maradt még a filmmel kapcsolatban, de sokkal egyszerûbb a kommenteket elolvasni – viszonylag naprakész vagyok –, mint a véleményemet leírni, ahhoz jóval több idõ kell. A tegnap estémet rá is szántam erre a Te kommentedhez kapcsolódva, aztán mire készen lettem vele és el akartam küldeni, addigra újra be kellett jelentkeznem, és az irományom elszállt az éterben. Azért újraírom, ha már, bár nem lesz ugyanaz…]

Szóval elõször is, mint KNG/Bidam-fan, megszólítva érzem magam.
Szinte teljes mértékben egyetértek az elemzésed azon részeivel, amikor a fõbb szereplõk harcos-jellemét ábrázolod. Fõleg azzal a résszel, amiben Szolvonról írsz: a sorozat végére többségében szinte már úgy tekintettünk rá, mint valami tiszteletreméltó, joviális öregúrra. Azonban a film vége felé néztem meg a sorozat elsõ részét (korábban azt még nem láttam), és bizony Szolvon ifjúkorában – mégha csak a Misil iránti szerelmétõl átitatva is –, de ugyanolyan kegyetlenséggel és hidegvérrel gyilkolta katonái élén a velük egyet nem értõket a hatalmi harcok során, mint ahogy késõbb Bodzsong nyiszantott le egy-két Misil módszerei ellen tiltakozni próbáló nemest.
Még Jusin jellemzésével is többé-kevésbé egyetértek, de ki az a Maja? (Nem Csonmjongra gondoltál?) Az õ jelleme viszont elég szilárd volt ahhoz, hogy ne kövessen rossz célt, tehát Tokmán álmát is csak azért tette magáévá, mert Tokmán szerelmét már nem kaphatta meg – azért viszont a végsõkig kitartott, a Királynõ halála után is, úgyhogy a szilárd eszmeiség szerintem megvan. Ahogy Tokmán elnyomta magában a nõt, úgy Jusin is elnyomta magában a szerelmes férfit (és szerintem Bidam még benne is fel tudta ébreszteni a férfit és a féltékenységet, mint ahogy Tokmánban a nõt).

És akkor Bidam.
Elõször is meg kellett állapítanom, hogy KNG nem is jó színész, de legalábbis nem túl szófogadó!... :))
Mivel már ismerhetjük a sorozat készítésének hátterét, azt is tudjuk, hogy Bidam eredetileg a Misil-klánhoz tartozó, hatalomra törõ, nettó gonosz figura lett volna, ehhez képest Bidamnak még azt is sikerült elérnie, hogy Tokmánnak nem kellett a sikeres-uralkodó-de-magányos-nõ-vagyok szerepbe beszorulnia. Érdekes, ahogy a bónusz 12 rész már inkább Tokmán és Bidam szerelmének alakulásáról szólt, de valahogy a korábbi részekben (Bidam feltûnésétõl Misil haláláig, 21-50. részek) nem igazán tûnt fel, amit a visszaemlékezésükkor oly’ hatásosan összevágtak: Bidam bohóckodásai, Tokmán iránti rajongó pillantásai és sóhajtozásai jól bemutatták az évek során bimbódzó szerelmüket – most már csak azt nem tudom, hogy a film készítõinek ez mikor tûnt fel, hogy ilyen jó forgatókönyvet kreáltak belõle?... :)

Szerinted Bidam az „Életérõl csak egyszer hajlandó mérleget vetni, akkor is a rossz ösvényt választja, és belehajszolja magát az erõszakos halálba, pedig itt is a jószándék, a szerelem hajtja még (érthetõ, hogy hibáit helyrehozhatatlannak találja, és nem találja magát méltónak az életre, de erre megtalálhatta volna a kevesebb áldozatot követelõ módot is).”
Azzal egyetértek, hogy nem volt más választása, de ide kívánkozik az is, hogy a kelet(-ázsia)i kultúrákban az önkéntes halál teljesen elfogadott dolog, elég ha csak a hwarangok rituális öngyilkosságára, vagy Misil színpadias halálára gondolunk – õ meg is mondta a megrendült Szolvonnak, hogy „a halálom csak a tervem része”. (Lásd még: japán szamurájok, kamikaze pilóták, bár ezek filozófiájáról biztos többet tudsz.)
Szóval Bidam úgy halt meg, ahogyan élt, azzal nyilván tisztában volt, hogy felségárulásért halál jár, és õ inkább harc közben akart meghalni (még mi is azt mondjuk itt nyugaton: „kard által vész, ki karddal él”). Érdekes módon nekem úgy tûnt, hogy a katonák nem annyira akarták/tudták megölni, inkább kitértek elõle, pedig távolról, orvul simán leteríthették volna, de ez nyilván nem fér bele a keleti gondolkodásba, kivéve bérgyilkoséknál (nálunk már biztos lelõtte volna egy mesterlövész.)
És azzal, hogy Bidam halála után, három napi eszméletlenség után Tokmán csak azt kérdezte Jusintól, hogy mit mondott Bidam a halála elõtt, majd nem sokkal késõbb – a gyûrûvel az ujján – õ is meghalt, mintha azt akarták volna sugallni a film készítõi, hogy bár az életben nem lehettek egymáséi, de haláluk után igen, s ezzel mintegy erkölcsi gyõztessé avatták Bidamot (ezt támaszthatja alá a késõbb készült két daluk is, amiben Tokmán és Bidam egymásnak énekel a szerelmükrõl).

Bocs, hogy a Te harcmûvészeti filozófiákkal átitatott értekezésedet ilyen nõcis dolgokkal vetem szembe, mint holmi szerelmi indíték, de akkor még egy kis „tudományt” is hadd keverjek ide.
Méghozzá Maslow szükséglet-piramisát, biztos sokan ismeritek, de ha mégsem… (az 1. szint a legnagyobb, az alap, és csak akkor léphetünk feljebb, ha az alul lévõ szinteken nem merül fel hiány):
1. fizikai (alapvetõ) szükségletek: táplálkozás, folyadék, hõmérséklet, levegõ, pihenés, alvás, mozgás, ürítés, tisztálkodás, ruházat, szexualitás.
2. biztonság szükséglete: fizikai és pszichés ártalmaktól való védelem; védettség, szervezettség, állandóság, BIZALOM.
3. társadalmi szükségletek: SZERETET, megértés, elfogadás, tisztelet, valakihez való tartozás.
4. megbecsülés szükséglete: önértékelés, önbizalom, büszkeség.
5. önmegvalósítás: személyes fejlõdés, alkotásvágy.
Ezek a kulcsfogalmak, mint a szeretet/szerelem és a bizalom hiánya sokszor elõkerültek Bidam gyerekkorával kapcsolatban – Miszeng mondta is neki nem sokkal a halála elõtt, hogy „szerencsétlen fiú”, „teljesen kirekesztettünk a család szeretetébõl”. Mint ahogy Bidam is ekkor mondta, hogy az anyja csak érdekbõl szülte, Munno is csak a nagy cél érdekében nevelte, és a két cél bár különbözõ volt, valójában soha nem volt Bidam saját célja. De hogyan is lehetett volna valódi célja a hatalom megszerzése, ha a 2-3. szinten nem jutott túl – neki a hatalom és Silla csak Tokmán szerelmének megszerzéséhez kellett volna, illetve Munno célját is csak azért tette magáévá, mert az Tokmán célja is volt (a három Han egyesítése).

És ezen okfejtésbõl kifolyólag nem tudok egyetérteni veled – és Orosszal – abban, hogy Bidam semmibõl nem tanul és nem változik (bocs, most egy kicsit sarkítottam). Szerintem igenis változott, az 57-58. részben végre révbe ért, megtalálta a bizalmat és a viszonzott szerelmet Tokmánnal/ban (mindegy, milyen indítéka volt ekkor Tokmánnak). Korábban már elérte a 2-3. szintet, mikor együtt kalandoztak Tokmánnal, Jusinnal, Alcsonnal és a többiekkel, de ez most megszilárdulhatott volna és továbbléphetett volna a 4-5. szintre. Azonban ezt egyszerûen a forgatókönyvírók nem engedhették az ismert történelmi tények miatt, és muszáj volt ráereszteni Bidamra a Patkányt és Csuncsut, aminek meg is lett a következménye: Bidam elõször visszazuhant a 2. szintre, és ebben a paranoid pszichotikus állapotában a lehetõ legrosszabb döntést hozta, a végkifejletet ismerjük… :(
Vagyis azt gondolom továbbra is, hogy miként nem jöhetett létre valódi szerelmi kapcsolat és házasság Jusin és Tokmán között, ugyanúgy Bidam és Tokmán között sem – egyszerûen a történelmi tényeket figyelembe véve (a Nagy Királynõ, a Nagy Tábornok és a kis lázadó valós személyétõl nem térhettek el). Így viszont egy jó kis szerelmi drámát sikerült nekünk tálalni, fantasztikus jellemábrázolásokkal, érzelmi viharokkal kísérten.

S még egy utolsó gondolat: nemrég valaki felhozta azt a jelenetet, mikor Misil ki akarja végeztetni Bidamot, és kérdezi tõle, meg tudná-e mondani a halála napját, mire Bidam: „Õfelsége elõtt három nappal!”. Túl azon, hogy ezzel Misilt elõször gyõzte le valaki egy vitában (Miszeng szíves közlése szerint), és a Király életének kockáztatása miatt nem is lett volna simán elintézhetõ az ügy Misil számára, még érdemes abba is belegondolni, hogy valójában Bidamot sosem érdekelte a Király, neki „Õfelsége” (igaz késõbb) csakis Tokmánt jelentette, aki a forgatókönyv jóvoltából valóban három nappal Bidam után halt meg – mi ez, ha nem egy halhatatlan szerelem (és a film készítõinek zsenialitása). És nagyon bírom, hogy ezekben a filmekben minden kimondott szónak, mondatnak jelentõsége van. És mindenki megtalálhatja magának a saját szempontjait, hogy miért szereti ezt a filmet: Te nyilván élvezettel figyelted a keleti harcmodort, én viszont a lelki folyamatokat néztem nagy élvezettel – plusz Bidam szépséges pillantásaitól olvadoztam… (A palota ékkövében meg a fõzõcskézéshez kapcsolódó ártást és gyógyítást, majd a késõbbi részekben a keleti orvoslást díjaztam nagyon) :)

Ezzel be is fejezem, mindenkitõl elnézést kérek a hosszúságomért (de „ha én egyszer kinyitom a számat…”).
További szép napot mindenkinek és jó fórumozást!

ez az, ebben látható a családdal kutyával KNG

köszi, elolvasom

találtam a koreai konyháról és itteni vendéglõkrõl sok infot a neten, bár, ahogy a kajákat elnézem, kicsit magyarositották ezeket is, de az is lehet, hogy ott sem készitenek minden nap olyan sok különlegességet, mint a filmben a királyi udvarban.
:)

Szép napot mindenkinek innen a háttérbõl!

Csak ülök és olvasok, de most találtam valamit:

http://www.youtube.com/user/deeloveskngandrain#p/a/u/1/Pn7CMLBRREo

(ha sikerül elküldeni)

Aigo, hogy erre nem gondoltam! :)))
Köszi. :)

Szép éjszakát kívánok mindenkinek !

:))))))))))
De most megyek!!!!!!(mert ittragadok, tudod) vissza se nézve!!!

További szép éjt mindenkinek, gyönyörûséges álmot a nyugodni térõknek!:)))))

Önkorlátozó üzemmód bekapcsolva!:))))

Köszönöm:)))) A Nap is csillag...milyen jól melegít!:)))))

Jó éjszakát, szilvavirágos ébredést :)))))))))

Neked meg a szívedet a Csillagod...

Én is....csak egyesek hiányoltak róla plusz kilókat...beindult nálam a házimozi...brrrr

Jó éjt Neked !

Szép álmokat! Yushin melengesse a hátad!:)))

Köszönöm, hogy ennyit "futkorásztál" a kedvemért, Te kis sportember...ja, ha vki nem tud bicajozni!:)))))))

Mondottam, hogy vizuális vagyok :)))))))))

Senki sem tökéletes....legalábbis a forgatókönyv szerint!:))))

Én most önuralmat fogok gyakorolni, mert már csak egy keskeny résen látok ki.
Bocs mindenkitõl.
Mindenkinek szép álmokat! És Szilvavirágos reggelt!

Neked a Sarkcsillag világítsa be az újév elsõ, holdtalan éjszakáját.
(De hát kinek kell a Hold, ha ott a Sarkcsillag)

Ráadásul több okuk lenne arra, hogy elszálljanak maguktól.

Sose felejtem Dobó Kata ripacskodását az 56-os filmben!:((((