Medgar Evers fekete polgárjogi aktivistát 1963 júniusában meggyilkolták. Életében már hősként ünnepelték, blues dalokat énekeltek róla, amelynél szebbeket már csak gyászolva szerezhettek. Az amerikai történelem egy igen jellegzetes esetét dolgozták fel az alkotók. A rasszista gyilkost két perben sem mondják ki bűnösnek, nyugodtan élheti tovább életét. Az elhunyt özvegye azonban nem nyugszik, több alkalommal sürgeti a perújrafelvételt. Harmincegy évvel később rátalál arra az ifjú ügyvédre, akinek elszántsága hasonló a sajátjához. Kettejük kitartó munkájának köszönhetően az ilyenkor általában gyorsan megromló emlékezőtehetségű gyilkost saját tettének végső értékelésére késztetik.